28.rész

Krisszel az ágyamon ülve beszéltünk, mikor hirtelen kinyílt az ajtó és Stella állt velünk szemben.
-Na jó én most elmentem. Biztos van mit megbeszélnetek.-mondtam majd leléptem.
Fogalmam sem volt, hogy mi történhet most köztük...de igazán nem is érdekelt. Tudtam, hogy Krisz a lelkét is ki fogja adni Stellának, miközben Stell becsapja őt.. Próbáltam az egészet kiverni a fejemből. Ez nem az én dolgom. Ezzel nekem nem kell foglalkoznom, gondoltam magamban. De annyira sajnálom, hogy ez történik vele..
Már nagyon fáztam, úgyhogy visszaindultam a kolihoz, de nem mertem felmenni nehogy megzavarjak valamit. Így mentem amerre a lábam vitt..vagyis Martin szobájához. Mikor odaértem az ajtó elé valahogy nem mertem kopogni..csak ott álltam az ajtónál. Mi a francot csinálsz hisz ő szar le már vagy 2 hete..-mondta a fejemben a hang.
De lehet azt várja, hogy te lépj!-mondta egy másik hang...
Szuper azt hiszem meghülyültem..végül úgy döntöttem felhívom Martint.
-Haló?-szólt bele egy ismeretlen lány hangja.
-Ö szia Martint keresem.
-Most nem tud beszélni..ki keresei?-kérdezte.
-A barátnője.-mondtam.
-Nem hiszem, mivel én vagyok Martin barátnője.-mondta határozottan.
-Hol a francban van Martin?-kérdeztem.
-Biztos hogy nem árulom el neked ribi..-mondta hangosan és ezzel sikeresen elárulta magát, mivel ott álltam az ajtó előtt.
Aha Martin csak egy dolgot felejtett el..tudom, hogy sosem zárják be az ajtót ha a szobában vannak. Benyitottam és a csitri ott ült Martin ágyán. Az említett srác pedig pont akkor lépett ki a fürdőből. Az az ijedt kép amit vágott egyből elárulta mi a szitu. Megsem vártam a magyarázatát rohantam ki és sírva tárcsáztam az utolsó ember számát aki segíthet.
-Milán..-mondtam zokogva a telefonba.
-Bell mi történt, jól vagy, hol vagy most?-jöttek a kérdések.
-Átmehetnék hozzád?-kérdeztem.
-Persze gyere. 3.emelet 22-es szoba.-mondta és lerakta.
-Szerencsére nem volt messze bár ez a koli maga a labirintus, de megoldottam. A 22-es szoba ajtaja már nyitva volt és ő ott állt. Azonnal odarohantam és megöleltem. Mikor bementünk meglepődve vettem észre, hogy nincs egyedül. Egy szöszi srác ült az egyik ágyon.
-Bocsi nem akartam zavarni..-mondtam, de mielőtt kifele indulhattam volna Milu karon ragadott és lehúzott az ágyára.
-Nem zavarsz! Na gyerünk mi történt?
-Semmi..-mondtam, mert féltem belekezdeni a siránkozásba úgy hogy a szöszi is ott van.
-Bella ne aggódj! Ő a legjobb haverom nem fog semmit sem elkotyogni.-biztosított Milán.
-De azt sem tudom, hogy hol kezdjem..
-Talán az elején..-mondta bíztatóan.
-Hát valamelyik nap megtudtam, hogy Stell kavar Bennel miközben Stella Krisszel jár. És felhívtam Kriszt mert valamit akart mondani Stellnek, de ő szart a fejére. Így találkoztam Krisszel és elmondta, hogy válnak a szülei és nem tudja mit csináljon.(Az öccsét direkt hagytam ki..szerintem nem akarná, hogy elmondjam) Felmentünk a koliszobába, de hirtelen Stella jelent meg így leléptem, hogy beszélhessenek.. De akkor elkezdtem fázni és Martin szobájához mentem. Nem mertem kopogni így felhívtam..és..és..-nem bírtam folytatni mert patakokban folyni kezdett a könnyem.
-Csss nincs semmi baj.-mondta Mil és magához ölelt.
-Egy lány vette fel..utána hallottam a szobából a lány hangját és benyitottam. Martin akkor jött ki a fürdőből. Én-én elrohantam és felhívtalak. Milán az a csaj azt mondta a telefonban, hogy ő Martin csaja....
Ennél a mondatnál megsemmisültem. Már egy ideje sejtettem, hogy megromlott a kapcsolatunk, de sohasem csaltam volna meg..
Aznap este Milánnál aludtam. Nem akartam zavarni de Mil ragaszkodott ahhoz, hogy maradjak. Így a karjai közt nyomott el az álom.