-Jaj Bella amikor tegnap áthoztad azt az ajándékot azt hittem te és Bence..
-Mi csak barátok vagyunk ömm.
-Jaj szólíts csak Anettnak drágám és igen már rájöttem hogy te Martinnal jársz.-ahogy ezt kimondta teljesen belepte az arcom a pír.
-Viszont amikor láttam Bence arcát ahogy a dedikált labdát nézi amit adtál neki. Annyira boldog volt.
-Ez volt a célja Anett azt akartam hogy boldog legyen.-mosolyogtam rá.
-Igen ezt megértem.-viszonozta mosolyom-
Mikor elkészültünk a mosogatással kimentünk a nappaliba. Bence ölében ült a húga, akinek a kezében volt a labda és azt kérdezgette hogy ez kiknek az aláírása. Bence pedig lelkesen válaszolgatni kezdett.
-Ezt az Fc Barcelona tagjai közül írták páran alá.-mondja Bence.
-És ez kié?-mutat az egyik aláírásra.
-David Villa-csatár.-válaszolja.
-És ez?-kérdezi kíváncsian Petra.
-Pedro Rodríguez-csatár.
-Az pedig Alex Song-védő.
-Az José Manuel Pinto-kapus.
-És ő pedig Lionel Messi-csatár.-fejezi be Bence.
-Hűha.-mondja Petra.
-Igen hűha.-helyesel Bence.
*****
Bence úgy döntött hogy hazakísér majd minket, Martinnal együtt.
Bence és Stell elől én és Martin mögöttük kicsit leszakadva tőlük mentünk a kolihoz.
Sikerült Martinnal mindent megbeszélni és miután mondtam neki, hogy nincs harag egyszerűen lehetetlen volt letörölni az arcáról azt az idegesítő vigyort. A szoba ajtóban először Bencétől köszöntem el, majd Martin adott egy hatalmas csókot. Stella is elbúcsúzott és bementünk a szobába. Elég hamar sikerült bealudnunk, mert a srácok leszívták az e energiánkat.
*****
*Vasárnap*
Elég hamar eltelt ez a nap. Megbeszéltem Ákossal a talit, de csak jövőhét utáni hét csütörtökön leszünk mindketten szabadok. Addig meg még elég sok időm van.
Találkoztunk ma is a fiúkkal, meg Stellel megtanultunk. Este kaptam egy értesítőt, hogy Molnár Milán ismerősnek jelölt. Uh ki is az?
Gyorsan rámentem az adat lapjára, majd amikor láttam, hogy egy suliba járunk visszaigazoltam.
Hirtelen felugrott a chat ablak:
-Szia Bella. Emlékszel rám? -Molnár Milán
-Öm szia. Bocsi de nem ugrik be...:s -én
-Milu vagyok fizikáról:d -Milán
-Jaj bocsi most már tiszta:D -én
-Akkor jó;) És mizu? Együtt vagy még a sráccal?:( -Milán
-Nemsok. Hát el kell rontanom a kedved, de igen. -én
-Segáz..:) -Milán
- :) -én
-Nem talizunk valamikor? -Milán
-Hát két hét múlva pénteken megfelel:D nem igazán van időm:p -én
-Megfelel! -Milán
-Ö oké akkor.. -én
-Majd még megbeszéljük a részleteket, de akkor két hét múlva pénteken! -Milán
-Okés. -én
-Szia:P -Milán
-Szia:D -én
- :3 -Milán
- ? :3 -én
-Semmi. Jóét! -Milán
-Neked is! -én
Hát ahhoz képest, hogy egy percig sem gondoltam komolya a pénteket..úgy látszik talizunk..hm
-Tetszel neki..ugye tudod, hogy Martin megint be fog sértődni!-szólalt meg a fejemben az az idegesítő hang..
Pedig már azt hittem elment és békén hagy..
Muszáj leszek beszélni Martinnal..
*****
Ez a hét nagyon fárasztó volt, és még nincs teljesen vége mivel Péntek van. Éppen hazafelé indulunk én, Stella, Martin, Bence..
-Ú ezt nézzétek!!-kezd sipítozni Stell.
-Mit?-kérdezem, majd egy plakátra mutat amin óriáskerék és hullámvasút van+ egy felirat, hogy "Új vidámpark" Nyitás szombaton délután 2-kor.
-Ú megyünk?-ugrál mellettem Stella a kezemet szorongatva.
-Hát nem is tudom...
-Mennyünk!-hallom a srácok válaszát.
Ebből gáz lesz de..
-Srácok nekem erre nincs elég..
-Ne hülyülj már Bell meghívlak!-mondja Martin.
-De..én félek a magasban..-mondom és a cipőm orrát tanulmányozom.
-Majd fogom a kezed okés?-mondja Martin.
-Hát aham..
Kicsit hülyén érzem magam, hogy ő fizeti á na majd visszaadom neki valahogy..
-Na akkor ezt megbeszéltük, csajok 13:30-ra ott vagyunk értetek.-jelentette ki Bence.
-Okés-mondjuk kórusban.
*****
(Szombat)
Nagy nehezen végre elkészültünk Stellel, és már kopogtak is az ajtón.
-Gyere bee!!-ordítottam.
Persze, hogy Bence és Martin volt az.
-Na mehetünk már?-türelmetlenkedett Martin.
-Persze.-adta meg a választ Stella.
Egész úton hátul mentem Martinnal, előttünk pedig Stellék mentek.
Amikor odaértünk már hatalmas sor állt, így a jegy vásárlást rábíztuk a srácokra. Mi pedig leültünk nem messze egy padra. Bence intett mikor megvoltak a jegyek és már mehettünk is be. Stella amint meglátta a hullámvasútat egyből elkezdett húzni minket oda. Nem sokan álltak előttünk (vajon miért?!) így egyre jobban bepánikoltam. Martin megfogta a kezem és elkezdett az ülés felé vonszolni.
-Bell mi az??-kérdezte.
-Félek..-adtam meg az ésszerű választ.
-Itt vagyok és nem lesz semmi bajod!.mondta még mindig tök nyugodtan.
-Megígéred?-kérdeztem..
-Meg! Na gyere!-mondta és mégközelebb vitt az ülésekhez.
-Te ülsz belülre!!!-mondtam rémülten.
-Rendben.-azzal becsusszant a helyére engem pedig magával húzott.
Egy elég aranyos (helyes) srác ment végig a soron, és mindenkit szorosan becsatolt. Előttünk ült Stella és Bence, mögöttünk meg két idősebb csaj. A srác miután mindenkit bekötött eltűnt és hirtelen megindult az egész sor. Én meg majd leszakítottam Martin kezét.
-Nyugi!-mondta, majd hirtelen megindultunk lefelé.
Végig sikítottam az egészet annyira ijesztő volt. Az egyetlen ami megnyugtatott, hogy Stella is végigsikította az egészet. Amikor leszálltunk úgy döntöttünk, hogy eszünk valamit.
Leültünk egy padra és kaja közben beszélgetni kezdtünk.
-Uuu felülünk majd még egyszer?-kérdezte Stella.
-Aha persze, majd ha újra hallok.-mondta Martin.
-Bocsi-mondtam és bocsánatkérően adtam egy puszit neki.
-Ja én is alig hallok.-nézett Bence szúrósan Stellre.(Bár én észrevettem, hogy magában nevet)
-Jaj bocsika.-nevetett Stell és ő is adott egy puszit Bencének.
Huh ezt vajon csak én láttam?! Bence elpirult?! Á ki van zárva Bella csak a képzeleted szárnyal..
Miután megkajáltunk elmentünk még pár helyre, pár ijesztő helyre. Plusz felültünk az óriás kerékre is.
-Na felülünk újra?-kérdezte Stell a nagy hullámvasútra mutatva.
-Én kihagyom de mennyetek csak itt várlak titeket.-mondtam.
-Biztos?-kérdezte Stell.
-Persze.-mosolyogtam rá.
-Ne maradjak itt veled?-kérdezte Martin.
-Nem, nem kell. Menj csak nyugodtan!
-Biztos, kicsim?-kérdezte.
-Igen biztos.
Miután elmentek vettem magamnak vattacukrot, és leültem egy padra. Éreztem ahogy leül valaki mellém, de nem törődtem vele csak ettem tovább a vattacukrom.
-Mi az hát rám se nézel?-kérdezte egy ismerős hang így felnéztem a mellettem ülő arcára.
