7.rész

A hétvégém unalmasan telt. Voltam Stellával vásárolni alap cuccokat, meg elmentem Bencével moziba.
*Hétfő reggel*
Stella telójának csörgésére keltem. Persze ő nem szokott se az enyémre se a sajátjára felkelni. Megnéztem a telóm, hogy miért nem csörgött, hát igen valahogy pont most merült le. Átmásztam Stellán és megfogtam a telóját, hogy kinyomjam az ébresztőt. Hihetetlen de Stell erre sem kelt fel, ezért odahajoltam a füléhez és belekiáltottam...Na erre Stella felugrott és arcon vágott.
-Auu-morogtam.
-Jaj bocsi Bell, ez nálam reflex, jól vagy?
-Aha megvagyok, nagyon piros?
-Íjj..
-Mi az??
-Ott maradt a kezem nyoma..
-Ne már.-röhögtem el magam. Na jó Stell készülődnünk kell.-léptem túl a reggeli ébresztőmön.
-Okés főnök.
Elkezdtük a szokásos reggeli tevékenységeinket, majd mikor végeztünk elindultunk a suliba.
Mivel Stellát a barátnői megint a suli előtt várták, úgy döntöttem felmegyek a terembe. Odaköszöntem Bencének, de mivel Martinnal beszélgetett, úgy gondoltam nem megyek oda. Mikor becsengettek, akkor tudatosult bennem, hogy matek óra lesz, de jó..
Kijavítottam a dolgozataitokat, úgyhogy nyissátok ki az ellenőrzőtöket és írjátok be, hogy ismétlés. Szóval tragikus osztályzatok születtek, és nem hiszem el, hogy vannak akik általánosban nem tanultak meg összeadni, kivonni, szorozni és osztani. Szó szerint csodálkozom, hogy némelyiteket felvettek ebbe az iskolába, ha rajtam múlt volna ilyen csürhe bandát biztos nem vettem volna fel.
Erre Balázs megszólalt:
-De nem magán múlt, és mivel mindannyian itt vagyunk ezért feleslegesen beszél, ha nem akar minket tanítani adjon le. Amúgy kiosztaná a dolgozatokat, kérem?!-mondta flegmán.
A tanár feje gőzölgött, levágta a dolgozatokat Hanna padjára mondván, hogy ossza ki, és kiment. Hanna mindenkinek kiosztotta a felmérőt, elkezdtem pánikolni mivel én nem kaptam meg. Körbe-körbe nézelődtem, de hiába mindenki kikapta csak én nem. Sápadtan Bencére néztem.
-Mi az Bell,ennyire rosszul sikerült??
-Nem..izé nem kaptam ki..
-Lehet csak összekeverte egy másik osztály dolgozatával.-mondta.
De nem igazán nyugodtam meg.
-Hanyas lett?-kérdeztem Bencétől.
-Hármas alá. Nem tudom mit hisztizik a tanár nem is olyan rossz.
Ezen nem tudtam nem nevetni. Aztán kinyílt az ajtó és mindenki abbahagyta a beszélgetést. Az igazgató lépett be.
Megkérdezte, hogy mi igaz abból amit a tanár mondott neki az előbb. Sajnos minden igaz volt, bár kicsit fényesítve volt mivel azt nem mondta el, hogy mit mondott rólunk. Az osztály egyik legszókimondóbb csaja Mira szólalt meg.
-Igaz amit mondott a tanár úr, de azt a részletet kihagyta, hogy....
És amikor ezt megtudta az igazgató már indult volna kifelé.
-Igazgató úr!-szólalt meg Bence.
-Igen?
-Bella nem kapta ki a dolgozatát, esetleg megtudná kérdezni a tanár urat, hogy hanyas lett?
-Melyikőtök az a Bella?
-Én.-emeltem fel a kezem, kezdtem egyre jobban félni.
-Gyere velem Bella.-mondta kedves hangon.
Felálltam és kimentem vele. Ahogy haladtunk a tanári felé egy kérdés lebegett a fejemben, mi lesz most a matek tanárunkkal?
-Elnézést, most akkor mi lesz a tanárúrral??
-Valószínüleg kaptok egy új tanárt..-mondta kedvesen.
Bementünk a tanáriba, és azt mondta, hogy várjam meg az ajtó előtt. Ja aha csak annyi volt a gond, hogy mindent kihallottam és körülbelül 20 percen keresztül álltam az ajtó előtt.
Amikor kijött rajta az igazgató, a kezembe nyomta a dolgozatom és azt mondta: Gratulálok, de most menj vissza a terembe és ha lehet az óra hátralévő idejében maradjatok csendben. És már el is tűnt az ajtó mögött. Vissza indultam a terembe, és amikor beléptem az ajtón, mindenki faggatni kezdett. Elmondtam mindent ami történt, és láttam, hogy mind kíváncsiak a történtekre, egyedül Martin ült fa arccal, és úgy tett mintha nem figyelné azt amit mondok. A többi óra hamar elment, szünetekben meg azt találgattuk, hogy ki lesz az új matek tanár.
Amikor "hazaértem" a koliba, mindent elmeséltem Stellnek ő meg végig nevetett. Majd megírtuk a házikat, Tv-t néztünk egy kicsit és be is aludtunk.

6.rész

Arra keltem, hogy valaki az ajtón kopogtat mint egy őrült. Biztos Stell elfelejtett kulcsot vinni..
-Jól van már nyitom!!
Ahogy kinyitottam láttam, hogy Bence áll az ajtóban.
-Hát te?-kérdeztem.
-Gondoltam megkérdezem, miért nem jöttél suliba és, hogy tegnap miért mentél el..??
-Ja hát akkor feleslegesen jöttél ide..-mondtam flegmán.
-Most komolyan, mi a fene bajod van??
-Nekem az ég világon semmi, csöppenj vissza a kis probléma mentes világodba és felejts el engem.
-Rendben van.-mondta, majd becsapta az ajtót.
Abban a percben megbántam azt, amit mondtam neki.
Az ajtó nyitódására kaptam fel a fejem.
-Bell miért ülsz a padlón??
-Akkora egy barom vagyok Stel.-mondtam miközben a könnyeimet nyeltem.
-Dehogy vagy az..
-De az vagyok és ha így folytatom mindenkit elveszítek, Stell én annyira sajnálom..-motyogtam sírva.
-Jaj Bella nehogy azt gondold, hogy én haragszok rád vagy valami, csak túlreagáltam a dolgokat..-mondta, miközben magához ölelt.
-De mi történt ma? Nem is láttalak a suliban!-kezdett faggatózni.
-Nem mentem be, az osztály főnök igazolt nekem, mert azt mondtam rosszul érzem magam.
-Ja, de miért gubbasztottál a földön, meg mi volt tegnap??
Mindent elmondtam Stellnek ami történt tegnap délután óta. Elmondta a véleményét, és egy valamiben egyet értettünk. Mégpedig abban, hogy bocsánatot kell kérnem Bencétől.
*Csütörtök reggel*
A telóm csörgésére keltem, és azonnal keltegetni kezdtem Stellt is. Mind a ketten nagy nehezen felöltöztünk, majd együtt indultunk a suliba. A suli előtt Stel barátnői álltak, így felém fordult.
-Oda jössz hozzánk??-kérdezte.
-Nem majd inkább máskor.-mondtam mosolyogva.
-Rendben csajos, de mindenképp beszélj Bencével. Majd ha hazaértünk mesélsz, szia!
-Okés, szia!-köszöntem el majd felindultam a terembe.
Mikor bementem a terembe láttam, hogy Bence meg Martin hátul beszélgetnek. Nagy levegőt vettem és elindultam feléjük, útközben ledobtam a táskám, majd megálltam előttük.
-Bence beszélhetnénk.-kérdeztem halkan.
-Nem látod stréberkém, hogy épp beszélünk. Jó lenne ha leszállnál már a földre és elhúznád a csíkot.
-Nem tőled kérdeztem!Bunkó vagy!-fakadtam ki.
-Juj, de megijedtem...se!-vágott vissza.
Sarkon fordultam és kirohantam a teremből, egyenesen a mosdóba. Hallottam, hogy becsengetnek, de nem bírtam abba hagyni a sírást.
Arra lettem figyelmes vagy 15 perc múlva, hogy hallom kinyílni a mosdó ajtaját.
-Bell itt vagy??-hallottam meg Bence hangját.
Nem akartam, hogy meghalljon de szipogtam egyet a levegő hiány miatt.(bedugult az orrom a sírástól)
-Bella?-hallottam megint.
-Bell tudom, hogy itt vagy nyisd ki az ajtót!-mondta halkan, de mégis határozottan.
-Nem.-mondtam.
Hallottam ahogy annak a fülkének a másik oldalán áll amelyikben voltam.
-Bell nyisd ki kérlek beszélnünk kell.
Nem tudom mi üthetett belém, mert egyből kinyitottam. Láttam magam előtt Bencét, majd éreztem ahogyan magához húz. Belefúrtam a fejem a vállába és sírtam.
-Hé nyugodj meg Bell..
-Annyira sajnálom Bence.
-Én is sajnálom.
Mire kicsengettek sikerült Bencével megbeszélnünk pár dolgot, és meg is nyugtatott. Így amikor bementünk a terembe beszéltünk a tanárral, és szerencsére nem írt be minket. Együtt mentünk át a másik terembe, és beszélgettünk amíg el nem kezdődött az óra.
Egész nap nevetgéltünk és minden szünetben velem lógott. Láttam Martin arcát, hogy nem tetszik neki a helyzet. De nem igazán érdekelt, annak örültem, hogy Bencével lehetek.
Amikor visszaértem a koli szobába, elmeséltem mindent Stellnek. Nagyon örült annak, hogy sikerült kibékülnöm Bencével.

****

A csütörtök hamar elment, mivel kevés órám volt, és utána Bencével mentem mekibe.
 Pénteken magammal hívtam Bencét mert ugye megígértem Stellnek, hogy távolról figyelem majd a randiját. Így én remekül szórakoztam Bennel. Mikor Stella randija véget ért, odajött hozzánk és egyből mesélni kezdte, hogy mi történt. És igen megint összejöttek, remélem Krissz ezúttal észnél lesz.

5.rész

Az órák után már épp indultam volna vissza a koliba, amikor Bence utánam kiabált, így bevártam.
-Szia a többiekkel megyünk mekibe, nem jössz?
Annyira menni akartam, de rájöttem egyáltalán nem engedhetem meg magamnak.
Persze Bence mintha olvasna a gondolataimban közölte, hogy ő állja. Még mindig haboztam..
-Jaj Bell most komolyan azt akarod, hogy könyörögjek neked? Vedd úgy, hogy jövök egyel, a matek miatt!
-Jó oké, de fel kéne vinnem a cuccom..-adtam be a derekam.
-Okés megvárlak csak siess.-mondta mosolyogva.
-Jó sietek!-mondtam mosolyogva, majd elindultam a koliba.

Mikor beléptem a szobába láttam, hogy Stella épp öltözködik a tükör előtt.
-Szia.-mosolyogtam rá. -Hova?hova?
-Jaj csak pár barátnőmmel erre arra..
-Aha..
-De tényleg tudod Krisszel pénteken találkozok.. amúgy ugye nem leszel nagyon egyedül?
-Jaj tudom csak szívatlak, nem amúgy is megyek mekibe.-vigyorogtam.
-Aha..és..???
-Jaj semmi..
-Látom, hogy virulsz! Na mondjad csak kivel mész?
-Hát az osztály társaimmal, de Bence hívott és ő állja..
-Aha.-vigyorgott rám. Bejön Bence?
-Á, dehogy is! Csak barátok vagyunk... mikre nem gondolsz!
-Jaj ne játszd el a jó kislányt ismerlek..
-Jó oké tény, hogy nem néz ki rosszul..
-Tudtam. Na akkor Puszi én megyek is, jó szórakozást!
-Okés, szia! Reggel keltselek?
-Aha!
-Jó!
Kiabáltam utána mert már az ajtón kívül volt. Majd ledobtam a táskám, bezártam a szobát és mentem is Bencéékhez.
-Sziasztok.-köszöntem.
-Szia!-mondták kórusba, és elindultunk a mekibe. Végig Bence mellett mentem. Amikor odaértünk kiderült, hogy Martinék már előre mentek, úgyhogy velük találkoztunk. Meghallottam Martint ahogy Bencéhez szól:
-Hallod a stréber minek jött?
-Nem stréber és én hívtam.
-De minek? Csak rontja a hangulatot.
Ahogy ezeket a szavakat meghallottam, megfordultam és az ellenkező irányba kezdtem menni.
Hallottam ahogy Bence kiabál utánam.
-Bell nem arra van a meki!
Nem igazán érdekelt mit mond, ezért gyorsabbra vettem a tempót, és éreztem, ahogy pár könnycsepp folyik le az arcomon...
Amikor visszaértem a koli szobába hasra vágtam magam az ágyon és bőgtem.

*Szerda reggel*
Amikor felkeltem láttam, hogy Stell már fent van. Este nem is hallottam amikor hazaért.
-Szia mennyi az idő?
-Neked is jó reggelt, nem úgy volt, hogy felkeltesz??
-Miért mennyi az idő?-kérdeztem.
-Már 9 múlt.
-A fenébe..-mondtam fájó fejjel a tegnapi sírástól.
Én is így keltem. De megyek is, hogy beérjek a  kövi órámra.
-Bocsi, hogy nem keltettelek..
-Már mindegy majd ha hazajöttem mesélsz! Szia!-és becsapta maga mögött az ajtót.
Nem értem most miért haragszik ennyire??  Olyan nagy bűn, hogy nem keltettem fel..?
Ilyesmi gondolatok jártak a fejemben, de végül arra jutottam ma nem megyek be suliba.
Felhívtam az osztály főnököt, hogy rosszul érzem magam és, hogy holnapra megpróbálom összeszedni magam. Ez az előnye ha nincsenek szüleid, az ofő igazol neked.
Így hát visszaaludtam..

4.rész

*Kedd reggel*
Amikor kinyomtam az ébresztőm láttam, hogy Stel még alszik. Így inkább elmentem hajat és fogat mosni. Mikor ezekkel kész voltam már csak fel kellett öltöznöm. De Stella még mindig aludt. Óvatosan odamentem majd halkan ébresztgetni kezdtem.
-Stella,stel,stel hahó ébren vagy?
-Mi az?-nyögte miközben a feje a párnába volt süllyedve.
-Van ma első órád??
-Asszem igen miért?!
-Mert akkor ideje lenne felkelned ugyanis fél óra múlva kezdődik.
-Mi?!-pattant ki az ágyból, és komolyan ledöbbentem azon, hogy 10 perc mulva már el is készült.
-Mehetünk?-kérdeztem.
-Persze menjünk.-mondta és kézen ragadott.
Elindultunk a kis ösvényen, majd mikor beértünk a suliba elköszöntünk egymástól.
Felmentem a terembe ahol az első órám lesz. Leültem a helyemre és zenéthallgattam. Azt vettem észre, hogy valaki mellettem áll. Mikor felnéztem rá láttam, hogy Bence az.
-Mi az?-kérdeztem.
-Ja semmi.-elment mellettem és leült a helyére.
Nem sokkal ezután Martin is megérkezett, de úgy ment el mellettem, hogy majdnem kiestem a padból.
-Hé vigyázhatnál!-szóltam rá nyugodtan.
-Mi van stréberkém bal lábbal keltél?-kérdezte haragosan.
-Dugulj el te gyökér!-vágtam vissza.
-Huh ezt jol megkaptam..-nevetett össze Bencével.
Fuu de idegesítőek..
Bejött a tanár és azt mondta, tegyünk el mindent a padról csak egy toll maradhat.
Páran felhördültek majd az egyik srác Levi szólalt meg.
-Tanár nő még csak a 2. nap van, még nem vettünk semmit amiből irattathat.
-Levi jobb lenne ha felfognád, hogy ez nem az óvoda és szerintem 8 év anyagából nyugodtan tudok írattatni.-mondta a tanár. Ezek után már mindenki eldöntötte, hogy utálni fogja a matek órákat.
A tanár kiosztatta a dolgozatokat és azt mondta 40 percünk van utána beszedi.
Neki is láttam. Nem igazán voltak nehezek a feladatok bár én általánosban matekos osztályba jártam, lehet ezért. Már kb. a felével kész voltam amikor körbenéztem. A legtöbben még az első oldallal bajlódtak. Egy kis idő múlva már kész voltam. Hallottam ahogy a hátam mögött, a nevem suttogják. Óvatosan hátrafordultam és láttam, ahogy a lapjukra mutatnak, hogy segítsek nekik.
-Ja, hogy most már jól jön, hogy stréber vagyok...-mondtam nekik.
-Bell légyszi!-hallottam meg Bence hangját.
Tudtam, hogy ezzel magamnak ártok, de nem tudtam nemet mondani.
Gyorsan lefirkáltam egy lapra pár feladatot, majd hátraadtam.
Hirtelen a tanár megindult felém. Elvette a lapom, majd azt mondta:
-Majd megtanulod, hogy ne less másról.-mondta, majd megnézte a lapom.
Mivel teljesen ki volt töltve és ahogy ránézett gondolom észrevette, hogy sok feladat jó is. Végül azt mondta:
-Szerencséd van, hogy mivel teljesen kész vagy nem gyűröm össze és iratok veled újat!
Én olyan flegma fejjel ültem, ez a tanár most nagyon felidegesített, pedig én nem ilyen vagyok, és persze hogy ez is Martinék miatt van..
Amikor kicsengettek kirohantam a teremből, és vissza sem néztem.
Elmentem a büfébe, és vettem magvas szendvicset meg meggyes topjoy-t. Mivel ez hosszú szünet, úgy döntöttem lemegyek az udvarra. Az udvaron leültem egy szimpatikus padra, majd enni kezdtem. A semmiből hirtelen előttem állt Bence.
Csak kérdőn néztem rá, majd úgy döntött leül mellém. Már éppen meg akartam kérdezni tőle, hogy miért ült le mellém, amikor felém fordult.
-Köszi.
Ennyi volt az összes dolog amit mondani akart??
-Mit?-kérdeztem.
-Azt, hogy segítettél matekon.
-Nincs mit.-próbáltam lezárni a beszélgetést de úgy látszott ő még nem akarta.
-Miért segítettél?-kérdezte.
-Miért ne segítettem volna?-húztam fel a szemöldököm.
-Hát, mert nem igazán voltunk hozzád kedvesek, főleg Martin nem.
-Nézd én úgy vagyok vele, hogy mindenkinek jár új esély. Igaz, hogy baromi rosszul esik, hogy folyton lestrébereztek, és simán megtehettem volna, hogy nem segítek, ez meg is fordult a fejemben, de rájöttem én nem ilyen vagyok..
-Hát ö oké bocs tényleg a stréberezés miatt, már mondtam Martinnak, hogy hagyja abba, de nem igazán hallgat rám. Jaj és bocs, hogy a tanár miattunk rágott be rád..
-Őszintén nem érdekel mit gondol a tanár, úgysem tud belekötni a dolgozatomba.-mondtam és tudtam, hogy ez nagyképűen fog hangzani.
-Olyan jól sikerült??-kérdezte.
-Hát szerintem meg lesz, vagyis úgy érzem.
Rám mosolygott majd felállt.
-Akkor én megyek is Bell! Szia!
-Okés! Szia!
Elment és szerencsére még volt kb 10 percem a szünetből így én ott maradtam a padon. Amikor megszólalt a jelző csengő felmentem a terembe és kezdődhetett egy újabb óra..

3.rész

Szünet volt így lementem a büfébe,  és vettem magamnak egy magvas zsömlét és egy meggyes topjoy-t, majd vissza indultam a terembe.
Mikor bementem láttam, hogy Martin ül a helyemen, lassan oda mentem majd megálltam előtte. Kérdőn nézett rám, majd megerőltettem magam és kinyögtem egy mondatot.
-Öm a helyemen ülsz!? - Elröhögte magát majd gúnyosan válaszolt.
-Ez nem a te helyed nincs rajta a neved.
-Akkor is, ez az én padom én ültem előbb ide!-szálltam vitába vele.
-Nem a te padod az iskola tulajdona, és amúgy is kis stréber nem is mindegy, hogy hol ülsz!?
Ezen annyira felhúztam magam azt hittem megfojtom de legyűrtem a dühöm és levágódtam elé.
Majd bejött a tanár és azt kérte, hogy mivel én jövök mondjak pár dolgot magamról.
-Nos.-kezdtem bele.
-Először is a nevem Mosolygós Bella. 15 múltam pár hete. Nincsenek szüleim mivel elhagytak még nagyon kicsi koromban és a nagymamám nevelt de egy baleset miatt meghalt nemrég. Az egyik rokonomhoz költöztem mert nem szerettem volna árvaházba kerülni. De ott egyáltalán nem úgy bántak velem ahogy kellett volna..részletekbe nem megyek bele! Az a lényeg sikerült megírnom ebbe a suliba a felvételit és sikerült felköltöznöm ide. Így a múltamat teljesen hátrahagytam és új lappal szeretnék indítani.
Senki sem szólalt meg a monoton beszédem után, így leültem és bedugtam a fülembe a fülest. Az volt az utolsó mondat amit hallottam amikor a tanár megköszönte a bemutatkozásom, majd bömböltetni kezdtem egy Green day számot, hogy még véletlenül se halljam mi történik. Egyszer még odajött hozzám az ofő megkérdezte hogy milyen telefon számot írjon be a naplóba, hogy ha velem valami történne kit hívjanak. Erre azt válaszoltam, hogy a rokonaim számát nem tudom de őket úgysem érdeklem.. Azt mondta, hogy akkor erre még akkor visszatérünk. Majd amikor elment visszadugtam a heccetet. Mikor csengettek egyből kimentem a teremből a cuccaimmal és indultam vissza a koliba. Még mindig mérges voltam Martinra.. Benyitottam a szobába és láttam, hogy a csaj ott ül az ágya mellett és sír. Ledobtam a táskám majd egy mosolyt erőltetve magamra odamentem hozzá.
-Szia jólvagy?-kérdeztem tőle. Először azt hittem nem fog válaszolni de..
-Igen csak..-és még jobban sírni kezdett.
Leültem mellé és óvatosan átöleltem. Magamon is meglepődtem amikor ezt tettem, hisz annyira elítéltem azt, ahogy kinéz és amilyen flegma.. De abban a percben mégis megsajnáltam.
-Nyugodtan elmondhatod, hogy mi történt..-próbáltam minél kedvesebben mondani. -De azt is megértem ha nem szeretnéd..-mondtam habozva, majd ránéztem.
Láttam amint erőt gyűjt, hogy belekezdjen.
-Tudod én már 3 hónapja járok vagyis jártam egy sráccal, Krisznek hívják. Az elején nagyon kedves volt, mindenben számíthattam rá, de furcsa barátai lettek és nagyon megváltozott. Először azt vettem észre, hogy sosem kedveskedik, sosem hív cuki beceneveken mindig csak azt mondta "bébi jössz velem?" Egyszer amikor kettesben voltunk bepróbálkozott nálam, persze nem hagytam neki semmit. És mondtam neki még egy ilyen és el is felejthet. Pár nappal később az egyik barátnőmnek volt a szülinapja, tudod az vörös hajú lány aki az ágyamon ült amikor megérkeztél. (Magamban visszaemlékeztem és amikor beazonosítottam a személyt bólintottam). Na ő tartott egy bulit és erre a bulira egyedül mentem el. Elég sokat ittam persze nem szeszt hanem csak kólát meg ilyesmit.. És meg akartam keresni a mosdót, de amint felértem az emeletre ott csókolózott egy másik csajjal. Meg még kitudja mit csinálhattak. Azt hittem felpofozom, de nem tettem és azóta nem találkoztam vele. Viszont néhány perce hívott de nem mertem felvenni..
-Öm értem figyelj a legfontosabb kérdés ilyenkor, szereted még Kriszt??!
Habozott, látszott rajta nem tudja mit feleljen.
-Szereted vagy nem?-kérdeztem kicsivel határozottabban.
-Szeretem..-suttogta.
-Rendben nos akkor figyelj nagyon! Ez a srác vagy megkergült vagy nagyon rossz társaságba került. Ha készen állsz rá akkor ezt meg kellesz vele beszélned. El kell neki mondanod hogyan is érzel. Hogyha elmondod neki, hogy nem tetszik neked ahogy viselkedik és ha megváltozna visszafogadnád és hogyha megígérné, hogy megváltozik akkor nagyjából minden rendben.
Erre a hosszú beszédemre úgy reagált, hogy hírtelen megölelt. Kicsit megijedtem de visszaöleltem.
-Amúgy Mosolygós Bella vagyok. Még nem volt időnk megismerkedni.
-Igaz, én Pataki Stella vagyok.
-Ú mindkettőnk nevében ott az "ella".-mondtam el a hatalmas felfedezésem. Mindketten nevetni kezdtünk.
-Bella én valamit nem értek, én egyáltalán nem voltam veled kedves, de te mégis idejöttél, hogy megkérdezd mi bajom.
-Én sem tudom miért tettem, de mindenkinek jár egy második esély.
-Köszi mármint az egészet érted.
-Nincs mit Stella!
Csak visszamosolygott rám majd tovább beszélgettünk.
Például kiderült, hogy évfolyam társak vagyunk.
Mindketten megugrottunk amikor Stella telója csörögni kezdett.
-Jaj Bella most mit csináljak megint Krisz az..
-Add ide.-mondtam, a kezemet a telefon felé nyújtva.
-Haló Krisszel beszélek igaz?
-Ö igen.-szólt a vonal másik végéről egy kissé rekedtes hang.
-Szia én Bella vagyok és azért én beszélek mert szeretnék megtudni pár dolgot. Szóval miért hívtad fel Stellát?
-Hát Nem tudom neked ehhez mennyi közöd van de mindegy, csak szeretném megbeszélni vele ezt az egészet. Átadnád neki, hogy sajnálom és ha úgy érzi valaha meg tud bocsátani akkor hívjon fel!Várni fogok rá.
-Szereted?-feltettem a random kérdést.
-Mindennél és mindenkinél jobban.-halottam meg ismét a fiú hangját a telefonban.
-Rendben szóval mikor és hol szeretnéd vele megbeszélni a dolgokat?
Mellettem Stel kalimpált hogy nehogy lebeszéljem vele hogy találkozzanak, de őszintén szólva nem érdekelt tudtam, hogy mit kell tennem.
-Hát nekem bármikor, bárhol jó.
Befogtam a telefont majd Stel felé fordultam, hol és mikor akarsz találkozni vele?
-Nem Bella kizárt dolog, hogy egyedül oda mennyek és beszéljek vele.
-És ha a távolból figyelnélek??
-Hát..
-Ne csináld Stel imádod őt ki, kell békülnötök. Persze csak ha rendes magyarázata van!
-Jó akkor Péntek 15:00 és a kedvenc palacsintázómhoz jöjjön, de akkor gyere majd te is.
-Oké
-Na Krisz itt vagy még?
-Igen.
-Nos, Péntek 15 órára Stella kedvenc palacsintázójához menj! És ne késs!
-Rendben Bella köszi.-mondta halkan.
-Szia Krisz!-köszöntem el mintha meg sem hallottam volna a köszi-t.
-Szia.-hallottam Kriszt majd kinyomtam.
-Na Stell ez is meg volt.-mosolyogtam rá.
Láttam ahogy elvörösödik.
-Najó nekem tanulnom is kéne..-nevettem el magam.
-Nekem is.-mondta.
Majd mindketten nekiláttunk a házinknak és mikor végeztünk ismerkedős estét tartottunk. Az este végére én is tudtam róla mindent, és ő is tudott rólam mindent. Azt javasolta ne törődjek Martinékkal majd rájönnek, hogy milyen hülyén viselkedtek. Én erre csak mosolyogni tudtam kétlem, hogy megváltoznának..
Majd a hosszú beszélgetés után lefeküdtünk aludni.

2.rész

Este, amikor visszamentem a szobámba a szoba társam sehol sem volt, gondolom bulizni ment bár nem igazán izgat a dolog. Így hát hamar bealudtam.
*Reggel* (Az első napom az új suliban)
Mikor kinyomtam a telefonom ébresztőjét ( ami amúgy a Little mix DNA) rávettem magam, hogy kikászálódjak az ágyból. Mikor ez sikerült észre vettem a szoba társamat az ágyán feküdni. Jól kiüthette magát, de ez az ő dolga ha neki ez így jó..
Ezek a bölcs gondolatok jártak a fejemben, miközben felöltöztem, fogat mostam majd a hajamat igazítottam.
Készen is álltam az indulásra úgyhogy még egy pillantást vetettem az alvó lányra majd elindultam. Persze az út nem volt hosszú, mivel a koli az iskolával egy kisebb udvarral volt összekötve. Mikor besétáltam az ajtón görcsbe rándult a gyomrom. Mindenhol hatalmas folyosók, kígyózó lépcsők és rengeteg diák. Egy idősebb néni állt a portán, odamentem majd útba igazítást kértem. Elindultam felfele a lépcsőn majd balra, és egy hatalmas folyosóra értem. Magamban egyfolytában azt motyogtam hogy 24/B, 24/B...
Páran szerintem hülyének is néztek e miatt de nem baj.
Végre megtaláltam a termet, az ajtó előtt vettem egy nagy levegőt majd bementem. Páran már voltak a terembe így hangosan köszöntem. Páran visszamotyogtak egy sziát de semmi különös. Leültem az utolsó előtti padba majd gondoltam zenét hallgatok amíg nem kezdődik el az óra.
Lassan szállingóztak be az osztály társaim a terembe. Mikor becsengettek összesen 2 hely maradt. Kicsit csalódott voltam, mivel pont az előttem és a mellettem lévő pad volt üres. Kinyílt az ajtó és az osztályfőnök lépett be. Kis csendet kért majd elmondta, hogy fog zajlani a mai nap. Először meghallgatjuk a sulirádión az igazgató beszédét majd bemutatkozik felolvassa a névsort. Utána pedig ismerkedni fogunk egymással, mindenkinek mesélnie kell majd magáról pár sort. A negyedik órában adminisztrációt kell csinálni, majd lemenni az előre megrendelt tankönyvekért és ruhákért (egyen ünneplő és torna cucc) . Ezután pedig haza lehet menni.-mondta, majd kérte, hogy legyünk csendben a beszéd alatt. Amikor az igazgató elmondta az utolsó mondatát ami ez volt: Kedves diákok ezennel a 2014-2015-ös tanévet megnyitom.- mindenki tapsolt és füttyögött persze ez azért volt, mert örültek, hogy befejezte az diri a beszédet.
Az ofő elkezdte a bemutatkozást:
Sziasztok gyerekek Kolos István vagyok és én boldogítalak titeket 4 éven keresztül mint osztályfőnökötök. (erre az egész osztály felnevetett)
Természetesen ezt viccnek szántam, ha az elvárásnak megfelelően teljesítettek akkor semmi problémánk nem lesz. Én mindig nevetek diákjaim poénjain persze csak ha jókor jó helyen sütik el. Nem vagyok szigorú, de elvárom a tiszteletet. Szerintem rendben is vagyunk srácok jöhet a névsor.-mondta
Elkezdte sorolni a neveket..
-Mosolygós Bella (mindenki nevetni kezdett, hahó nem az oviba vagyunk..)
-Jelen..-mondtam halkan.
Az ofő csak rám mosolygott, majd folytatta.
-Herceg Bence.-véletlenül kihagytam Bence itt vagy?-kérdezte.
Senki sem válaszolt, na akkor mehetünk tovább.
Felsorolt még pár nevet, majd így szólt: az utolsó pedig Zalai Martin.
Martin itt vagy??-kérdezte majd mivel senki nem válaszolt beírta őt is hiányzónak Bence mellé.
Mikor ez megvolt a tanár egyenként megkért minket, hogy mondjunk magunkról pár dolgot. Nagyon figyeltem arra amit a mondanak. Egész sokat megtudtam a többiekről, de mikor én jöttem leblokkoltam. Mindenki csak engem nézett, éreztem hogy égni kezd az arcom. Nem tudtam mit is mondhatnék.. Legnagyobb szerencsémre kinyílt az ajtó és két srác lépett be rajta.
-Elnézés tanárbá!-mondták szinte egyszerre.
-Mi az srácok első nap nem bírtatok 8-nál korábban felkelni??-kérdezte tőlük az ofő.
A két srác csak röhögött majd elindultak felém. Kicsit megijedtem majd rájöttem, hogy csak le akarnak ülni. Ahogy leültek leesett, hogy ők is azokkal a srácokkal voltak akik lestrébereztek. Hmm jó kezdés. Nagy szerencsémre kicsengettek, megszólalt a tanár, hogy majd folytatjuk a következő órán.

1.rész

Végre elérkezett a nap, a nap amire egész életemben vártam. Lelépek innen. Bepakoltam a bőröndökbe mindent és elindultam neki a nagyvilágnak, hogy hátrahagyjam Miskolcot. Így hát elindultam a vasút állomásra. Megvettem a jegyet és felszálltam a batyuimmal. Végig zenét hallgattam az ablakon kibámulva. Pár cicababa beült a mellettem lévő székekhez. Ez még nem is lett volna baj de olyan idegesítően vinnyogtak hogy nem hallottam a zenét. A telóm mar azt írta ki hogy "A hallás károsodás kockázatának csökkentéséhez ne hallgasson semmit hosszú ideig nagy hang erővel" . Végre megérkeztem Budapestre. Ahogy leszálltam egyből ámulatba ejtett a város. Még sosem jártam Miskolcon kívül sehol és nagyon megtetszett első látásra a környék. Végül elindultam a kollégium felé ahol lakni fogok, ugyanis felvételt nyertem a Barackos Katalin Gimnáziumba.
Mikor megkaptam a szoba kulcsot elindultam felfelé. A szobámba belépve épp pár csaj ült az egyik ágyon és beszélgettek. Illedelmes akartam lenni szóval: Sziasztok Bella vagyok melyikőtök lesz a szoba társam?
A csajok flegmán össze majd rám néztek. Végül az egyik megszólalt.
-Hozzád mégis ki szólt?!!-frappáns beszólásán a többi csaj nevetett.
Na most én néztem flegmán vagyis próbáltam úgy nézni.
Végül leraktam a cuccom és inkább kimentem hogy körülnézzek.
Valahogy sikerült kilyukadnom az udvaron. Így hát leültem a kis színpadra és írtam a naplóm.

Pár egész helyes srác ment el előttem és megkaptam pár beszólásukat pl ezeket:

-Stréber!

-Még el sem kezdődött a suli hova tanulsz?!

-Így is úgyis hülye vagy felesleges próbálkoznod!

Jó bunkók az itteniek jaj! (ez sóhajtás akart lenni)

Nem úgy néz ki, hogy egyhamar barátokra fogok találni..

Na majd holnap kiderül, hogy milyen az osztályom.