Suli után siettem, hogy beérjek a munkahelyemre... Kicsit késtem így leszidtak, de nem vettem nagyon magamra. Mikor végeztem és hazafele tartottam nagyon furcsa érzésem volt, mintha valaki követne. Gyorsabban kezdtem lépkedni és hallottam, ahogy mögöttem is egyre gyorsabban lépked valaki.. Őszintén nagyon megrémültem, ezért futni kezdtem. Csak arra tudtam gondolni, hogy valahogy le kell ráznom. Szerencsémre megszólalt a telefonom. Megálltam és felvettem.
-Szia Bella mikor érsz haza?-kérdezte Stella.
-Szia édes nemsokára otthon vagyok, te merre vagy?-kérdeztem.
-Bell minden rendben?-kérdezte.
-Aha jó az itt van egy sarokra, máris megyek. Szeretlek! Szia!
-Bella vigyázz magadra..-ennyit hallottam mielőtt letettem.
Megindultam egy irányba és szerencsére nem jött tovább utánam az ismeretlen.
-Basszus..-léptem be az ajtón kifulladva, mivel végig futottam.
-Bella veled meg mi a franc történt?-kérdezte Stella.
-Mindjárt elmesélem csak kifújom magam..-mondtam.
-Aha jó, mert van mit megmagyaráznod!-nézett rám idegesen.
-Jól van na...szóval mikor végeztem a boltban elindultam haza és hallottam, hogy valaki követ. Futni kezdtem, de jött utánam. Ekkor hívtál és azért mondtam azokat, hogy hátha leszáll rólam. Szerencsére megtette a hatását az amit neked mondtam..de nagyon megijedtem, így hazáig futottam.-mondtam, majd újra nagy levegőt vettem.
-Úristen Bella el kell mondanod Martinnak!-mondta.
-Te megőrültél..egy akkor megtudná, hogy dolgozom és kettő biztos, hogy mindenhova kísérgetne..plusz tiszta ideg lenne, és elveszthetném miatta a munkám!
-Igen és akkor mit fogsz csinálni ha az a valaki rád támad?! Bella térj már észhez!!
-Majd megoldom, amúgy is meg tudom magam védeni!-mondtam.
-Aha persze...-mondta.
-Stella nem akarok erről vitázni..nem éri meg!-mondtam.
-Dehogy nem! Bella rólad van szó fogd már fel! Bajod eshet!!-mondta egyre hangosabban.
-Nem fog!-mondtam én is egyre hangosabban.
-Miért vagy benne olyan biztos?!hmm?-mondta de láttam rajta, hogy kezd lenyugodni.
-Nem vagyok benne biztos..-vallottam be.
-Legalább azt hagyd, hogy én elkísérjelek..vagy Bence..vagy Milán..vagy akárki..!-mondta teljesen nyugodtan.
-Rendben, majd megkérem Milánt..-mondtam.
-Oké..-mondta, majd leült tanulni.
Én is hasonlóan tettem. Bedugtam a fülest a fülembe és énekelve kezdtem megoldani a matekból a feladatokat. Pont egyszerre lettünk kész és Stella bement a fürdőbe. Törökülésben ráültem az ágyam közepére és belemerültem a gondolataimba. Mikor kinyílt az ajtó Stella jött ki rajta és az ágyán ülve törölgetni kezdte a haját.
-Stella.-mondtam.
-Hmm?-kérdezte hátra sem fordúlva.
-Haragszol rám?-kérdeztem és egy könnycsepp hullot ki a szememből. Nekem csak ő van vagyis csak a barátaim vannak és nem szeretném elveszteni őket. Ha ez megtörténne nem maradna semmim..
-Ó Bella.-jött oda hozzám. -Én nem haragszok rád, csak féltelek és olyan makacs tudsz néha lenni..-mondta, majd megölelt.
-Sajnálom..-mondtam szipogva.
Egy darabig beszélgettünk, majd mindkettőnket elnyomott az álom, ezért reggel arra keltem, hogy mindjárt leesek. Ugyanis Stella szétterülve feküdt mellettem az ÉN ágyamban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése