13.rész

Amikor visszaértem a koliba Stella már várt, úgy hogy indulnunk kellett a Krisszel megbeszélt helyre.
Útközben elmeséltem neki a napom és, hogy holnap lesz Bence szülinapja ezért beszeltem Ákossal, hogy megszerezzem a tökéletes ajándékot. Mikor odaértünk Stella kedvenc kávézójához megszólalt Stell.
-Nézd ott van!-sipítozott és elkezdett húzni a cél felé.
Krisz egy elég helyes barna hajú barna szemű srác. Mellesleg gyönyörű a mosolya, és azok a gödröcskék.
-Bella ő itt Krisztián a fiúm, Krisztián ő pedig Bella a barátnőm.
-Á a híres Bella..végül is nem először beszélünk de azért örülök, hogy személyesen is találkoztunk.
-Öm én is örülök, hogy megismerhetlek személyesen.-motyogtam zavartan.
-Ez érdekes telefonban valahogy bátrabb voltál.-vigyorog.
-Hát talán mert dühös voltam rád..
-Ja ez igaz.-motyogta bűnbánóan, majd belepuszil Stella hajába.
-Viszont örülök, hogy most ilyen jól kijöttök és hogy minden rendben.-mondtam.
-Mi is örülünk.-mondták pont egyszerre.
-Na jó akkor én elmegyek kérni kaját, mit szeretnétek?-kérdezte Stell és már fel is állt.
-Nekem egy csésze kakaó és egy csokis fánk lesz.-mondtam, és a kezébe adtam volna a pénzt de láttam, hogy a fejét ingatja. Na majd akkor otthon vagyis a koliba..Neked nincs otthonod Bella!-szólalt meg bennem egy hang. Igen ez igaz nincs otthonom de..
-Én egy gyenge kávét és szintén egy csokis fánkot.-mondta Krisz amivel megzavarta a gondolat menetem.
-Okés mindjárt jövök.-mondja Stell majd eltűnt és tekintetemet Krisztián felé fordítottam.
Látom, hogy megállás nélkül csak bámul engem és ez egy kicsit frusztrál. Aztán kinyitja a száját mintha mondani akarna valamit, de becsukja majd ezt megismétli még kétszer. Mi van ezzel a srác, lég szomja van vagy mi?
-Öm ki is fogod mondani amit akarsz vagy csak tátogsz, mint egy hal?-kérdezem óvatosan.
Elvigyorodott, majd kimondta azt az egyetlen szót ami a szívét nyomta.
-Köszönöm.
-Mit is köszönsz?-kérdezem felhúzott szemmel, majd Stella irányába nézett.
Ja leesett. Au és koppant, remélem nem hallotta..
-Csak vigyázz rá és ne merészeld megbántani különben...-mondtam sejtelmesen de nyugodtan.
-Hidd el nem áll szándékomban. Nagyon szeretem.
Különben?-kérdezi mint aki kíváncsi a mondatom végére.
-Nem akarod azt te tudni! Amúgy is Krisz aki kíváncsi hamar megöregszik.
-Hát akkor hagyjuk, mert sem öreg sem golyótlan nem akarok lenni.
-Megegyeztünk.

12.rész

A szerdám és a csütörtököm egész hamar elrepült. Bencével és Martinnal na meg Stellával töltöttem a délutánjaim.
*Péntek*
"Péntek az én napom
A kedvem az estémre hangolom
Meg egy jó italra amit szürcsölök
Minek is kéne több héé" -énekeltük Stellel amikor felkeltünk.
-Hallod?-kérdezte Stell.
-Igen?-húztam fel a szemöldököm.
-Mára ne tervezz programot, mert jössz velem és találkozol Krisszel!
-Uu okés.-mondtam mosolyogva.
-Na induljunk, mert még a végén elkésünk!

*suliba*
-Szio Bell!-jött oda hozzám Bence.
-Szia Bence!-mosolyogtam rá.
-Mizujs?-kérdezte.
-Nem sok minden.
-Hogy hogy ilyen jó kedved van?-nézett rám gyanakvóan.
-Hát nem tudom csak úgy.
-Van mára programod?-kérdezte.
-Hát aha.
-Martinnal?
-Nem.
-Akkor?-ráncolta össze homlokát.
-Stellával meg Krisszel.-feleltem.
-Mit fogtok csinálni? Ki az a Krisz?-kezdett egyből aggódni.
-Nem tudom, és Stella pasija.
-Aha, akkor te minek mész?-kérdezte.
-Bence neked meg mi bajod van? Amúgy nem mintha rád tartozna, de én hoztam őket össze.
-Nincs semmi bajom és bocs, hogy aggódok miattad!-mondta nagy éllel a hangjában, majd otthagyott a folyosón.
Bementem a terembe és leültem a helyemre.
Kis idő múlva bejött Bence és Martin is. Martin köszönt, de úgy látom ő Bence pártját fogja.
Felőlem akkor legyen így.
Eszembe jutott valami, így elővettem a telefonomat és írtam egy sms-t az egyik régi barátomnak.
-Megvan a cucc?
-Persze, hagytalak már cserben valaha Bellám?
-Jól van akkor, Ákos. Majd hívj!
-Rendben főnök asszony;)
Ezt szerencsére hamar elrendeztem.
Belépett a tanár és közölte, hogy erre az óránkra pár felsőbb éves beül, mivel csoportra vannak osztva és a tanáruk lebetegedett, aki nem mellesleg az ofőnk felesége..
Kinyitotta az ajtót és kiszólt nekik, hogy bejöhetnek.
Elkezdtek beözönleni a diákok, széket tartva a kezükbe. Na jó túlzás, hogy özönlöttek, mivel voltak összesen vagy tizen.
Utoljára egy egész jóképű srác jött be, és felém vette az irányt.
Leült mellém.
-Szia Milu vagyok.-röhögött.
-Milu??-néztem rá felhúzott szemmel.
-Csak becenév, amúgy Milán vagyok. És megtudhatnám a te neved??-kérdezte hatalmas mosollyal.
-Bella.
-Örülök Bella.-azt hittem szétszakad a szája, szó szerint a füléig ért.
-Khmm.-köhécselt a tanár.
-Akkor talán kezdjük.-mondta és elkezdett magyarázni.
Én őszintén figyelni akartam de Milán nem hagyott.
-És megtudhatnám a vezeték nevedet is, Bella?
-Mosolygós.
-Hmm Mosolygós Bella. Nagyon szép neved van.
-Kösz!-próbáltam lerázni a rövid válaszommal, de nem jött össze.
-Kolis vagy?-kérdezte.
-Igen.., te sose hagyod figyelni azt aki melletted ül??-kérdeztem.
-Hát ha ilyen szép.-még mindig levakarhatatlan a mosolya. Fúú de idegesítő.
-És mond csak Bella van barátod?-kérdezte.
Nah hátha lefagy a vigyora a válaszomra..
-Igen van!
Igazam volt, Milán arcán megfagyott az a hatalmas mosoly.
-És ki az?-kérdezte.
Én csak hátra mutattam Martinra.
-Ja aha értem.
Többször hozzám se szólt. Őszintén csalódottságot láttam az arcán. Hát ez van.-gondoltam magamban.
Amikor vége lett az órának Milán kirohant a teremből. Martinék is leléptek meg sem vártak..
Elegem van mi a csuda ütött mindenkibe??

11.rész

Amikor megkajáltunk Bence szólt, hogy neki rohannia kell edzésre így nem tud hazakísérni.
-Rendbe, jó edzést.-mondtuk Martinnal, majd elköszöntünk Bencétől.
Elindultunk a koli felé, végig fogta a kezem és beszélgettünk. Amikor az ajtómhoz értünk óvatosan szembe fordultam vele.
Majd hosszas csókolózásba kezdtünk, amibe még a térdem is beleremegett annyira jó volt. És hírtelen....kinyílt az ajtó aminek neki voltunk dőlve, így beestünk a szobába. Elkezdtem nevetni, majd Martin is így tett, aztán meghallottunk egy hangot felettünk.
-Hát ti?-kérdezte Stel.
-Csak haza kísért Martin.-nevettem még mindig a földön. -Hahó Martin összenyomsz!!-jeleztem, hogy kipasszírozta belőlem az összes levegőt.
-Ja bocsi.-állt fel, majd a kezét felém nyújtotta, és segített felállni.
-Szóval akkor ti most??-kérdezte Stella.
-Aha.-válaszolt Martin.
-Az jó.
-Stell te hova készültél??
-Á csak egy buliba, de inkább.maradok, mert kíváncsi vagyok a sztorira.
-Okés mondtam.-Jaj el is felejtettem Stell ő Martin, Martin ő itt Stella a szoba társam.
-Örülök.-mondta Martin, majd felém biccentett, hogy menni készül.
-Nyugi skacok nem vagyok szégyellős nyugodtan lekaphatod előttem is.-mondta Stel.
-Okés.-mondta Martin és a számra tapasztotta ajkait.
-Jézus azért ne faljátok fel egymást.-tartotta Stella a kezét a szeme elé.
Én meg belenevettem a csókunkba, majd elváltunk és adott még egy szájra puszit, majd köszönt és elment. Ahogy bezárult az ajtó, Stell kérdésekkel kezdett bombázni. Elmeséltem mindent neki, de tényleg a legkisebb részletet is. Majd megszólalt.
-Ez az mehetünk dupla randira!!!
-Aha.-helyeseltem.
Egy kicsit még trécseltünk, majd megtanultunk és lefeküdtünk. Tényleg Stell mikor akart tanulni, ha buliba ment volna?? Na mindegy..
-Jóét Stell.
-Jóét Bell.
Bzz bzz *sms* Martin:
-Jóéjt kicsim!!<3
-Neked is jóét! Szeretlek<3 (én)
-Én is! (Martin)
Bzz bzz (ezt nem hiszem el..) *sms*
-Jóét csajszi. Holnap látlak! (Bence)
-Neked is jóét! Persze! :-* (én)
- :-*! (Bence)
Végre sikerült elaludnom...

10.rész

Mikor kicsengettek tőriről, oda jött hozzám Martin és felült a padomra. Bence akkorát nézett azt hittem leesik az álla.
-Hát ti?-kérdezte felhúzott szemöldökkel Bence.
 -Az előbb még öltétek egymást, miről maradtam le?
Felém fordult Martin és lekapott. Majd kiugrott a szemem.
-Aha így már értem.-röhögött. -Akkor ti most jártok?
-Aha.-adta meg a választ Martin.
-Na úgy látom van mit mesélnetek.-röhögött Bence.
Elmeséltük, hogy mi történt a szünetben, és mikor a végére értünk Bence úgy vigyorgott mint a tejbe tök.
-Áh hogy ti mennyire imádtok engem.-mondta és megölelt minket.
-Fú valakinek mekkora az egója.-mondtam.
-Jól van na..-nyafogott Bence.
-Így szeretünk Bence.-röhögött Martin.

 *****

 Amikor mentünk ki a suliból, az órák után Martin a kezemet fogta.
-Na skacok, nem megyünk mekibe?-kérdezte Bence.
-De már éhen halok!-mondtam.
-Hogy lehetsz éhes? Ma megettél 3 magvas bagettet!-mondta Martin.
-Te számoltad? Amúgy volt az 4 is. És nem tudom csak úgy.-nevettem.
-Igen próbáltam számolni. Jézus ki fogsz enni a vagyonomból..-röhögött.
-Nem is..-biggyesztettem le az ajkam.
-Jól van össze ne vesszetek már!- mondta Bence.
-Nem fogunk!-mondta Martin, majd magához ölelt.
Lehet, hogy kicsit nyálasak voltunk, de úgy éreztem szerelmes vagyok!

 *****

 Amikor bementünk a mekibe, Martin megkérdezte mit kérek. A válasz természetesen sajtburger menü volt. Amíg a fiúk megvették a kaját, én kaptam a feladatot, hogy helyet találjak. Kipéciztem egy egész jó helyet az ablak mellett. Gyorsan rástartoltam, mert láttam, hogy egy másik csaj is kinézte magának. Persze, hogy én voltam a gyorsabb de a cica baba az ölembe huppant.
-Kiszállhatsz az ölemből!-mordultam rá.
-Hamarabb kinéztem a helyet úgy hogy tűnés!-mondta.
-Biztos, hogy nem!-mondtam, azzal kilöktem az ölemből és seggre esett.
Felállt majd vesztesen elkullogott. Mikor Bencéék odajöttek hozzám hatalmas vigyor volt a képemen.
-Mitől lett ilyen jó kedved?-kérdezte Martin.
-Most nyertem meg ezt a helyet!.vigyorogtam továbbra is.
-Juj mit csináltál már? tudod mit inkább nem akarom tudni, hogy szerezted meg a helyet.-röhögött.
 -Okés.-vigyorogtam, majd enni kezdtünk.

9.rész

Még mindig szünet volt, így azt mondtam Bencének, hogy lemegyek a büfébe. Igazából Martint akartam megkeresni, hogy beszéljek vele.
Mikor kiléptem az udvarra, megláttam azon a padon ahol én szoktam ülni. Nagy levegőt véve elindultam felé.
-Martin beszélnünk kell!
Már nyitotta volna a száját, hogy ellenkezzen de nem hagytam.
-Figyelj! Fogalmam sincs mi a bajod velem. De ettől függetlenül nem szeretném hogy össze legyetek veszve Bencével, úgyhogy rendben feladom. Nem barátkozok vele, mivel látom, hogy ez zavar. Megígérem többet nem fogok vele beszélni, és nem találkozgatok vele.-mondtam miközben kicsordult a könnyem.
-Csak béküljetek ki!
Csend Martin meg sem szólalt, mintha elgondolkozna azon amit mondtam.
-Bella te és Bence..ti..
-mi??-néztem rá nagy szemekkel.
-Jártok??-kérdezte halkan.
-Nem csak barátok vagyunk..de ez, hogy jön ide??-kérdeztem mivel nem értettem az egészet.
-Értem.-mondta, majd felém hajolt és..megcsókolt??!
Jézus most mi van??
-Martin ez...??-akartam kérdezni miután abbahagytuk.
-Sajnálom, hogy azt mondtam.. De elegem volt. Végig azt hittem együtt vagytok, ráadásul Bence leszar mióta itt vagy neki te...-mondta gondolkozva.
-Martin én ezt nem értem akkor neked most??
-Igen Bell bejössz.-vágott rám egy szégyenlős mosolyt.
-De akkor miért csináltad ezt az egészet aj, én ezt nem értem..
-Azért csináltam mert egy idióta vagyok, és azt hittem jártok.
-Miért nem kérdezted meg?
-Nem tudom talán féltem a választól.
Őszintén nagyon meglepett az, hogy Martin elmondott nekem mindent, de tényleg mindent. Egészen becsengőig beszélgettünk, majd együtt rohantunk fel a terembe, és imádkoztunk, hogy a tanár ne legyen bent. Valamit nagyon elronthattunk, mert amikor Martin benyitott, a tanár már nagyban magyarázta az anyagot és hamar rájöttünk, hogy megzavartuk a töri órát..
-Nocsak, nocsak a két jómadár..Most nem írlak be titeket de még egy ilyet nem akarok.
Üljetek le, és nyissátok ki a könyvet a 6. oldalon.

8.rész

*Kedd*
Minden a szokásosan ment reggel. Felkeltettem Stellát, majd amikor elkészültünk elindultunk a suliba. Bent elköszöntünk majd elindultam a terembe. Mikor beértem hatalmas felfordulás volt, mindenki a másikkal vitatkozott, hogy szerinte melyik tanárt kapjuk. Odamentem Bencéhez és beszélgetni kezdtünk. Amikor csengettek leültem a helyemre, hogy ha már új a tanár, jó lappal indítsak.
Mindenki a helyén ült, amikor kinyílt az ajtó. Leesett az állunk, mert ugyanaz a matek tanár lépett be aki volt. Megáll az ész...
Valaki megszólalt elöl de nem tudtam kivenni a hangot, hogy honnan jön.
-Hát maga...?
-Tudtommal én vagyok a matek tanár, úgy hogy nyissátok ki a tankönyvet a 8. oldalon és még el nem értek a 18. oldal végéig egy hangot sem akarok meghallani.
Komolyan ez a tanár, már fájt a kezem amikor az utolsó feladatnál jártam.
-Rendben akkor Bella, Martin, Zsófi, Peti hozzátok ki a füzeteteket.
Gyorsan lefirkáltam az utolsó feladatot is és kivittem, ahogy a többiek is. Majd visszaültünk a helyünkre.
-Ahogy gondoltam, Martin van valami elfogadható mentséged arra, hogy bele sem kezdtél a feladatokba??
-Nincs tanárbá.
-Akkor gyere a füzetedért, órai munka egyes!
Martin kikullogott a füzetéért, majd leült mögém.
-Zsófi, látom hogy dolgoztál, de azt is látom hogy egyáltalán nem érted az egészet, úgyhogy hármas alá.
Zsófi könnyeivel küszködve ment ki a füzetéért, majd mikor leült szipogni kezdett.
-Peti, ez egész jó, bár látok benne hibákat ezért négyes. Láttam Petin, hogy tökre felhúzta magát a négyes jegy miatt.
-Mosolygós Bella, az egyetlen akinek a munkája meg tud mosolyogtatni. Bella szép munka ötös, gyere a füzetedért. Elvettem a füzetem, és ahogy megfordultam mindenki engem nézett. Volt aki elismerően mosolygott, de a legtöbben szúrósan néztek a jegyem miatt. Ez van..-gondoltam magamban.
Szünetben hátra akartam menni Bencéhez, de nem vettem észre, hogy Martin direkt kinyújtja a lábát, így átestem rajta. Amikor felálltam, csak gúnyosan nézett.
-Bell jól vagy?-kérdezte Bence.
-Ja.-mondtam mert már főtt az agyam az idegtől..
-Mi a fene bajod van neked hmm??-kérdeztem Martint.
-Semmi.-válaszolta.
-Akkor meg miért csináltad??-kérdeztem ismét
-Csak úgy..-mondta.
-Hé Martin ez nem vicces baja is eshetett volna!-védett meg Bence.
-Azt hiszed érdekelt volna, ha baja esik? Tévedsz! Ugyanúgy kiröhögném..
-Akkora egy bunkó segg fej vagy(elnézést a trágárságért), hogy az hihetetlen!-mondta Bence.
-Juj most megbántottál...ch..szánalmas vagy.-vágott neki vissza Martin.
-Még hogy én vagyok a szánalmas, néztél már tükörbe, mert nekem nem így tűnik. Az egyetlen aki itt szánalmas lehet az te vagy.-vágott vissza Bence.
-Jaj ne nyafogj már, anyuci pici lánya beverte a buksiját és mindjárt megmond a tanárbácsinak..-röhögött ki Martin.
-Bazdmeg Martin!-mondta Bence amikor látta, hogy kicsordul a könnyem. Nem akartam ezt hallani.
Ennek az egésznek szem és fül tanúja volt az osztály is, mégsem szólalt meg senki.
-Hogy lehetsz ennyire tahó, nem igaz!-mondta Bence.
-Nehogy már még őt védd! Mióta is ismered? Egy max két hete.. És engem?? Na szép egy rinyáló lány miatt szétzúzod a barátságunk.
Azzal Martin kiment a teremből. Bence magához ölelt, de én inkább eltoltam.
-Mióta ismered??-kérdeztem.
-Amióta megszülettem.. Anyám legjobb barátnője volt az anyja.-felelt.
-Akkor menj utána!-mondtam.
-Ki van zárva!
-Nem akarom, hogy miattam legyél vele rosszba.-mondtam.
-Magának köszönheti, Bell ezzel te ne törődj.