15.rész

*Szombat reggel*
Arra keltem, hogy valaki veri az ajtót. Átnéztem Stellre aki az ágyán fekve nyögdécsel a zaj miatt. Lassan felkászálódok, majd kinyitom az ajtót. Hirtelen Bence rontott be és úgy ölelt magához mint aki ezer éve nem látott.
-Hé Bence megfojtasz!-gyorsan eleresztett és csak nézett.
-Azt nem mondtam, hogy nem esik jól.-gyorsan magamhoz öleltem.
-Jaj Bell.
-Mi az?-kérdeztem hatalmas mosollyal.
-Imádlak!-mondta.
-Én is téged!-mosolyogtam rá.
-Honnan tudtad hogy erre vágyok?-kérdezte elragadó vigyorral ami szinte körbeért a fején.
-Csak tipp volt..de ha nem tetszik visszaadhatod.-mondtam.
-Hohó ki mondta hogy nem tetszik..ez életem legjobb ajándéka. Köszi!
-Mi vagy te Télapó? Nincs mit Bence.
-Nem nem vagyok Télapó. De komolyan hogy hogy eszedbe volt?-kérdezte.
-Már vagy 1 hete ezt tervezgettem. De amikor nem voltál otthon kicsit csalódott voltam.
-Jaj Bell egy bulit rendeztek nekem muszáj volt elmennem. És akartunk hívni de kétszer is azt mondtad hogy dolgod van.
-Tudom és bocsi, de Stellnek megígértem utána meg az ajándékoddal akartam foglalkozni.
-Jól van nincs harag.-mondta és újra megölelt.
-Ti meg mi a fenét csináltok és miért nem hagytok aludni.-nyüszögte Stella.
-Hallod Stell keljél fel, mert átjösztök hozzám ünnepelni.-mondta Bence.
-Lesz torta is?-kérdezte Stell a szemét dörzsölgetve.
-Persze Stell.-mondta Bence.
-Uuu.-hirtelen kipattant Stell az ágyból és öltözni kezdett.
-Nem fogunk zavarni?-kérdeztem Bencét.
-Dehogy is. Martin is fog jönni azt mondta csak kicsit berúgott az este úgyhogy késni fog..
-Martin berúgott?-kérdezem csodálkozva.
-Hát aha mivel nem jöttél.. és azt hitte megcsalod.-teszi hozzá halkan Bence.
-Úr isten ezt nem gondolhatja komolyan...mennyire rúgott be?-kérdezem félve. Oo biztos tudni akarom ezt.
-Eléggé, én cipeltem haza.
-Ó..
-Na de gyertek!-mondta majd karon ragadva minket kihúzott a szobából.
*****
A lakásban Bence szülei örömmel fogadtak minket. Bence húga hát kicsit kényes meg minden de hát még csak 6 éves.
*Csöngetnek*
-Szia haver megvagy?-kérdezi Bence az idegentől akit eddig még nem sikerült megpillantanom.
-Szia persze csak rohadtul fáj a fejem.
És belépett a szobába Martin, Bencével a nyomában.
Martin csak nézett meg sem szólalt.
Bence szülei és húga magunkra hagytak minket had beszélgessünk.
Bence szakította meg a nagy csendet.
-Nézd Martin mit kaptam Bellától!-nyújtotta oda ajándékát Martinnak.
Látom hogy alaposan átnézi.
-Erre neked volt pénzed Bella?-mondja kis éllel a hangjában.
-Martin..-mordul rá Bence.
-Semmi baj Bence, és nem mintha közöd lenne hozzá Martin, de egy régi barátom segített megszerezni.
-Aha barát.-csattant fel.
-Nem tudom mi bajod de igazán leállhatnál..ez a nap nem rólad vagy rólam vagy a barátomról szól hanem BENCÉRŐL!-emeltem meg a hangom.
-Aha persze most hogy megcsaltál csak terelni akarod magadról a témát.-mondta Martin.
-Hát te megvesztél.-mondtam szinte már ordítva. Nem csaltalak meg te idióta nem tudom honnan veszed..-hirtelen felálltam és könnyeimmel küszködve kirohantam.
-Bella!-hallom Bence kiáltását úgyhogy felálltam a placcról és intettem neki hogy ott vagyok.
-Jaj Bella tudod milyen makacs, ne vedd komolyan amiket összehordott.
-De azt hiszi megcsaltam.-szipogtam.
-Majd rájön hogy hülyeség az egész.-mondja és magához ölel.
-Hol van Stella?-kérdeztem halkan miközben potyogtak a könnyeim.
-Martinnal beszél..Figyelj veled van az első komoly kapcsolata és csak fél, hogy elveszít.
-Ha így halad megtörténik.-motyogom. Hazakísérsz?
-Majd én hazakísérlek.-hallottam meg Martin hangját nem is olyan messziről.
-Hé előbb gyertek be egyetek egy kicsit a tortából légyszi!-kérlelt Bence.
-Oké.-adtam be a derekam.
Visszamentünk Bence apukája meggyújtotta a gyertyát meg a csillag szórót a tortán, mi pedig rákezdtünk a  Boldog Születésnapot dalra.
Bence behunyta a szemét kívánt majd elfújta a gyertyát.

14.rész

-Itt is vagyok.-tette le elénk a tálcát Stella.
-Köszi.-mosolyogtam rá.
Miközben ettünk elég sok mindent átbeszéltünk, de közben csörögni kezdett a telóm.
-Haló?
-Szia Martin vagyok biztos nem érsz rá?
-Szia Martin bocsi de nem. De miért kérdezed valami gond van?
-Nem nincs akkor mindegy.
-Holnap találkozunk?-kérdeztem.
-Biztos.
És lerakta. Nem igaz mi ütött Martinba, egyszer már mondtam neki hogy nem érek ma rá...
-Ki volt az?-kérdezi Stell aggódva.
-Martin.
-Mit akart?-kérdezte Stell. Komolyan mintha vallatnának..
-Semmit. Csak megkérdezte, hogy ráérek-e.
-De már mondtad neki, hogy velünk vagy nem?
-De..
Újra csörögni kezd a telóm.
-Bella.-mondtam hűvösen, nem tudom ki az mert rejtett a száma.
-Szio Bell, meghoztam a csomagot.
Itt vagyok a koli szoba ajtódban.
-Remek máris megyek. Szia Ákos.
-Siess Bells.
*10 perc múlva*
-Szia Ákos!-öleltem meg rég nem látott barátomat.
-Szia Bellám örülök hogy látlak!
-Én is! Sikerült megszerezned amit mondtam?
-Persze sima ügy volt.
-Mennyit kérsz érte?
-Bells a barátom vagy!
-De..
-És jobb szeretném ha kajára költenéd a pénzed nagyon vékony vagy!-mondta miközben végigmért.
-Legalább gyere be egy kicsit és beszéljünk!
-Most nem jó, de örülnék neki ha találkoznánk valamikor.
-Rendben! Szavadon foglak!-mosolygott ram.
-Okés.
-Szia Bells.
-Szia Ákos.
*****
Amikor bementem a szobába kinyitottam a dobozt és az volt benne amire számítottam. Gyorsan visszazártam, majd a dobozt befedtem csomagoló papírral és tettem a tetejére egy masnit meg egy kártyát írtam hozzá. Amikor elkészültem vele elkezdem felöltözni. Elindultam a sötétben. Igaz nincs még késő de mivel közeledik a tél így hamarabb sötétedik.
Mikor odaértem a házhoz kopogtattam rajta. Kinyílt az ajtó és egy magas szőke hajú nő állt előttem.
-Miben segíthetek drágám?
-Bocsánat a zavarásért, Bella vagyok és Bencét keresem.
-Szia Bella. Bence nincs most itthon, szeretnél valamit üzenni neki?
-Nem csak adja át neki ezt.-mondom és a kezébe nyomtam a dobozt. A nő meglepődött de továbbra is mosolygott.
-Én megyek is, jó éjszakát és még egyszer bocsánat a zavarásért!
-Jaj nem zavartál neked is jó éjszakát Bella!
Megfordulok és visszamegyek a koliba. Ráfekszem az ágyamra és gondolkozok. Hmm vajon hol lehet Bence és Martin..miért nem mondták, hogy mennek valahova. Jaj Bella ne gondolkozz ezen amúgy is te ráztad le őket emlékszel.-szólal meg bennem megint az az idegesítő hang.
Pedig igaza van de akkor is..
Nagy nehezen behunytam a szemem a párnába temettem a fejem és szépen lassan elnyomott az álom.