-Miluu.-mondtam nevetve.
-Fu megismersz.-fújta ki a levegőt.
-Persze, hogy meg.
-Mit keresel itt egyedül?-kérdezte.
-És te?-kérdeztem vissza.
-Haverokkal jöttem de megláttalak és így idejöttem. De nem válaszoltál a kérdésemre!
-Én Martinnal, Bencével és Stellával vagyok, csak nem akartam még egyszer felülni arra..-mutattam a hullámvasút felé.
-Aha értem, és Martin csak úgy itt hagyott??
-Nem én akartam, hogy menjen ő is.
-Aha..
-Kérsz?-mutattam felé a vattacukrot hátha témát váltunk.
-Aha.-tépett le egy kis darabot.
Így eszegettünk majd megláttam Martinékat felénk jönni.
-Ő meg mit keres itt?-kérdezte Martin fagyosan.
-Hát csak úgy idejött, mert látta hogy egyedül vagyok.- kezdtem mentegetőzni.
-Aha hát köszi a bébiszitterkedést de már itt vagyok úgyhogy el is mehetsz..
-Martin.-szóltam rá durván.
-Nyugi Bell már megyek is, akkor pénteken talizunk! Laters!-kacsintott majd elment.
Kösz Milán ezzel sokat segítettél..-motyogtam magamban.
Láttam amint elönti a düh Martint, majd elindul az egyik irányba.
-Martin várj már!-futottam utána.
-Minek hmm? Hogy azt mond, hogy inkább vele akarsz járni, vagy mi? Egyáltalán mikor akartad elmondani, hogy találkozni fogysz vele??
-Martin én elakartam mondani, és ő csak egy barát. Én téged szeretlek!-mondtam majd lekaptam Martint. Egy kicsit meglepődött de nem tartott sokáig.
-Bell lehet, hogy te csak a barátodnak tekinted és nem akarsz tőle többet, de látom ahogy ő a szemeivel levetkőztet és nem tudom meddig bírom megállni, hogy képen ne töröljem.-mondta undorral az arcán.
-Martin nem hiszem hogy ő olyan lenne, de ha mégis akkor sem hagynék neki semmit!
-Ígérd meg, hogy nem találkozol vele!-mondta.
-Martin!-horkantam fel.
-Akkor megyek is..-mondta Martin.
-Oké legyen, nem találkozok vele.
Martin hirtelen visszafordult és megcsókolt.
-Na jó most már visszamehetnénk a többiekhez?-kérdeztem.
-Persze.-bólintott.
Amikor visszaértünk megláttam egy kislány kezében egy elég nagy macit.
-Martiiin!!!-kiáltottam.
-Mi az?-kérdezte.
-Szeretnék egy olyan macit!-mutattam a kislány felé.
-Most szívatsz? Az brutál nagy..
-Légysziii!!!
-Fuuu.-mondta majd odament a kislányhoz.
Amikor visszajött odaszólt Bencééknek, hogy mindjárt jövünk és elkezdett húzni.
-Hova megyünk?-kérdeztem.
-Macit akarsz nem?
-Deee..
Meg is érkeztünk egy hatalmas standhoz és azonnal kiszúrtam magamnak egy macit.
-Mit kell tennem, hogy a barátnőm kapjon egy macit?-kérdezte Martin az eladót vagy kit.
-Kapsz négy labdát és le kell ütnöd mind a három dobozt.
Martin odaadta a jegyet, majd megkapta a négy labdát. Célzott és talált. Egy meg van. Újra célzott és újra talált. Ez kettő. Megint célzott. Nem sikerült. Jaj már csak egy van.. Ismét célzott, majd egy határozott mozdulattal eldobta a labdát ami tarolt.
Azonnal megöleltem Martint és nyomtam a szájára egy puszit.
-Melyik macit kéri a hölgy?-kérdezte az eladó.
-Azt a hatalmas barnát.-mutattam a kiszemelt macira.
-Tessék.-adta a kezembe.
-Stella?
Mindannyian a hang irányába fordultunk.
-Krisz.-mondta Stell majd Krisz elé lépett.
Krisztián adott neki egy csókot majd felénk fordultak.
-Szia Krisztián.-köszöntem neki.
-Csáó Bell.
-Öm Krisz ő itt Martin és Bence, srácok ő Krisz a fiúm.
A srácok felmérték egymást majd biccentettek. Leültek Stelláék és így már öten beszéltünk.
Hirtelen Bence felállt, majd megindult egy irányba.
-Utána megyek.- súgtam Martinnak.
Ő csak bólintott.
-Bence! Várj már meg.-kiáltottam utána.
-Ö Bells, te mit keresel itt?-kérdezte és látszott, hogy zavarban van.
-Mondd el!-követeltem.
-Mit?-nézett rám furcsán Bence.
-Jaj ne csináld már látom hogy nézel Stellre...
-Ö..
Na sikeresen belé fagyasztottam a szót..
-Ben!! Ismerlek!!-néztem rá mindent tudok pillantással.
-Jól van, jó talán kicsit belezúgtam Stellába..-hmm ő is érdekesnek tartja a cipője orrát, mert miközben mondta egyenesen lefele bámult.
-Jaj Ben!-magamhoz öleltem. Szegény most nem sok esélye van így, hogy Stella most kapta vissza Kriszt. Basszus...
-Ó Ben annyira sajnálom..ez az egész az én hibám!-néztem rá bűnbánóan.
-Nem..miért lenne a tiéd?-ráncolta a homlokát.
-Mert én hoztam őket újra össze és..ez az egész nem lenne ha nem ütöm bele az orrom és tudnál vele most járni...-azt hittem elsírom magam hogy tehettem ezt Bennel..
-Bell te csak azt akartad, hogy boldog legyen és most az... Megtennéd hogy nem szólsz neki erről..?
-Persze..-bólintottam.
-Na gyere menjünk vissza..-mondta de láttam rajta, hogy nem rajong az ötletért.
Amikor visszamentünk sokkal nehezebb volt a dolgom egyszerre kellett lekötnöm Bencét és Martint.
Mielőtt hazaindultunk volna, még vetettem egy utolsó pillantást a hullámvasút irányába.
Mikor hazakísértek a fiúk, Bence fülébe súgtam, hogy fel a fejjel erre megölelt.. Szegény..Utána adtam egy csókot Martinnak majd Stellel bementünk és már feküdtünk is le aludni. Azonnal bealudtam.
