27.rész

Másnap úgy láttam, hogy senki nem fogja felhozni a tegnap történteket így én sem tettem. Talán jobb is így...
A következő heteim elég eseménytelenül teltek. Martinnal egyszer-kétszer elmentünk mekizni, de kb. ennyi volt a nagy randizgatás.... Azt viszont észrevettem, hogy Stella kezd összemelegedni Bennel. Remélem Stell azért észnél marad és nem bántja meg Krisztiánt.
(Péntek)
Ma hívott Krisz, hogy Stellát nem tudja elérni de valami fontosat szeretne neki mondani. Úgyhogy megígértem Krisznek, hogy szólok neki, hogy hívja vissza. Hivogatni kezdtem Stellt, de nekem sem vette fel, így mással próbálkoztam.
-Haló?-vette fel Bence.
-Szio Ben, Stellt add már ide fontos.
-Oké máris.
Hát persze, hogy vele van Stella..remélem semmi hülyeséget nem csináltak, de nagyon rossz érzésem volt..
-Igen.-szólt bele Stella.
-Hívd vissza Kriszt fontosat akar mondani!-mondtam és dühösen kinyomtam.
Pár perc múlva csörgött a telóm.
-Haló?-szóltam bele.
-Mióta tudod?-kérdezte Bence halkan.
-Egy ideje sejtem!-mondtam hangosan.
-Figyelj Bella az egész az én hibám..tudod, hogy én mozdultam rá és nem szeretném ha haragudnál rá..így is teljesen kivan..-mondta Ben és őszintén majdnem bevettem.
-Ben ne hülyíts már...Ehhez két ember kell és nem te tehetsz róla, hogy Stella nem képes annyi méltóságot adni Krisznek, hogy szakítson vele mielőtt mással kavarna. Nyugodtan mondd meg neki, hogy nagyot csalódtam benne és ha nem mondja el Krisznek az igazat akkor én mondom el! És hívja fel Kriszt mert nagyon fontosat akarhat mondani neki!-mondtam, majd újra bontottam a vonalat.
Na márcsak ez hiányzott.
Felhívtam Kriszt, mert tudtam, hogy Stella nem fogja.
-Halló?-hallottam meg hangját ami olyan volt mintha sírt volna.
-Szia Krisz..mondd el mi történt!!-vágtam a közepébe.
-Nem szeretnélek téged is ezzel terhelni..-motyogta.
-Krisz!-mondtam határozottan.
-Oké, de nem igazán telefon téma..találkozhatnánk?-kérdezte.
-Persze. Hova menjek?-kérdeztem.
-Érted megyek 10 perc és ott vagyok oké?-kérdezte.
-Persze. Akkor gyere. Szia.-mondtam, majd kinyomtam a telefont.
Krisz ahogy igérte 10 perc múlva kopogott a szobaajtón.
-Szia.-nyitottam neki ajtót.
-Szia.-monta és látszott rajta, hogy valami baj van.
-Menjünk el sétálni vagy bejössz?
-Menjünk inkább sétálni.-válaszolta.
Már kb egy órája sétálgattunk, de Krisz nem bírta kinyögni, hogy mi történt.
Épp egy jászótérhez értünk, így beültem az egyik hintába és Krisztián is így tett.
-Najo mostmár kezdj bele!-mondtam.
-Hát..oké.-válaszolta de még mindig nem kezdett el mesélni.
-Még most ha lehet Krisz..-mondtam türelmetlenül.
-Anyáék válnak..mert meghalt az öcsém és-és egymást hibáztatják e miatt..
-Neked volt egy öcséd?-kérdeztem meglepődve.
-Igen..de rákos lett és az utóbbi időben a korház volt az "otthona".-mondta és könycseppek gördültek végig az arcán. Krisz egyenesen maga elé bámult mintha valami kísértetet látna.
Annyira rosszul éreztem magam..de nem tudtam, hogy ilyenkor mit kell csinálni. Haboztam, majd odaáltam elé.
-Krisz nem a te hibád, hogy ez történik és nem tudom mikor, de minden rendbe fog jönni. Én itt vagyok melletted és szerintem a többi barátod is melletted áll. Nem vagy egyedül.
-Bella, de el fogunk költözni.. Akármelyikküket választom..mindketten elköltöznek a városból.
-Hé..-mondtam mikor újra krokodil könnyek jelentek meg az arcán.-Nem lesz semmi baj!-mondtam majd átöleltem.-Gyere menjünk vissza a koliba, mert itt meg fogunk fagyni.
Karonragadtam, majd elindultam vele a koli felé.