30.rész

Az éjszaka folyamán többször riadtam fel álmomból és nagyon nehezen tudtam visszaaludni. Az sem segített, hogy kint tombolt a vihar, így minden egyes villám csapásnál ijesztő árnyékokat láttam. Mellettem Milán a kimerültségtől mélyen aludt, így nem volt szívem felkelteni azzal, hogy én nem bírok elaludni, mert félek.
Szerencsémre addig mocorogtam, hogy a szöszi a másik àgyon felkelt.
-Hé, te miért nem alszol?-kérdezte suttogva.
Én csak kimutattam az ablakon a viharra utalva. Szerencse, hogy jó a sötétben mutogatósban mert így rájött mi a bajom. Felállt és odajött mellém. Kitakart és felemelt az ágyról és átvitt az övébe.
Mikor letett kérdőn néztem rá.
-Ne érts félre, csak nem akarom, hogy a sok forgolódásoddal felkeltsd.-mutatott Milánra.
Én meg elmosolyodtam azon, hogy a szuszogó Milu az egyik párnát a mellkasához öleli.
Próbáltam elaludni újdonsült helyemen, de nem ment. Megfordultam és láttam, hogy szöszinek csukva van a szeme. Kicsit közelebb csúsztam hozzá, amikor újabb villám csapás fénye árasztotta el a szobát és számoltam hány másodperc múlva jön a  dörgés. Majd amikor meghallottam összerezzentem. A velem szemben fekvő fiú szemei kinyíltak és karjait körém fonta.
-Csss nyugi ez csak vihar.-duruzsolta bele a fülembe.
Egy kis idő után végre elnyomott az álom..

Reggel arra keltem, hogy a következők hangoznak el:
-Mi a francért aludtál vele?Hmm?Ha tetszik neked inkább azt mond és ne így sunyiba szedd el tőlem!!-hallottam ahogy Milán ordít.
-Állj le Milán, nem történt semmi, csak este vihar volt és nem bírt elaludni!
-És te egyből a karjaidba zártad, mi?!!!!-kiáltotta még hangosabban.
-Hagyd abba Milán ezzel csak felkelted és teljesen lesüllyedsz Martin szintjére!-halottam újra a szöszi hangját.
-Ez nem igaz én sohasem csalnám meg...-Milán nem fejezte be a mondatát, mert meghallotta a zokogásom. Én is csak akkor kaptam észbe, hogy már fuldoklom a könnyeimtől, mikor Milán arcát láttam homályosan magam előtt.
Óvatosan felhúzott a karjába és szorosan körül ölelt.
-Sajnálom..-ennyit hallottam, majd újra a zokogásom hallatszódott a szobában.
Miután lenyugodtam a keserű igazsággal kellett szembenéznem, mégpedig azzal, hogy ma suliba kell mennem.

Mikor beértem a terembe, ahol az első órám volt, mindkettőjüket a helyükön találtam.
Beültem Martin elé elfoglalva szokásos helyem és vártam, hogy kezdődjön az átkozott óra.
Minden szünetben elmentem megkeresni Milánt és Balázst egyáltalán nem akartam sem Martinnal sem Bencével, de még Stellával sem beszélni. És ez így ment heteken keresztül...

29.rész

Reggel(?) kómás fejjel ébredtem, de mellettem nem volt senki. Hirtelen felültem és láttam, hogy a szöszi srác az ágyán ülve laptopozik.
-Öm szia!-köszöntem neki.
-Jóreggelt, vagyis delet. Milán azt mondta lemegy megnézi, hogy ehető-e a reggeli és ha nem akkor elmegy venni valamit, de tekintve, hogy fél órája elment...érted.
-Ö persze..figyi bocsi, ha zavarok..én-én nem akartam.
-Engem nem zavarsz, Milánt meg pláne nem.-mosolygott rám.
-Biztos? Csak, mer olyan hülye helyzet ez...
-Tudom Milán ódákat zengett rólad..megértem, ha most úgy érzed, hogy kihasználod, de Mil maga döntött így...nekem ebbe nincs beleszólásom.
-Értem..-mondtam és elszomorodtam.
-Jaj ne vágj már ilyen megbánós képet, na!!-mondta mosolyogva és odaült mellém.
-Szörnyű vagyok! -fakadtam ki.
-Biztosan nem vagy az! Máskülönben Milán sem szeret beléd..
-De akkor is..
-Ne butáskodj már!-mondta mosolyogva, és akkor...
...kiáltozást hallottam meg.
-Te is hallod?-kérdeztem a szöszitől.
-Aha.
Azonnal felpattantam és rohanni kezdtem a hangok tulajdonosát keresve. És mikor meglett olyan látvány fogadott..
Martin a falhoz volt szorítva, Milán pedig olyannyira ütötte, hogy folyt a vér az orrából.
-Hagyd abba!-sikítottam keservesen, de mintha megsem hallotta volna.
-Milán hagyd abba!-mentem közelebb és próbáltam leszedni Martinról.
Milán egy hatalmasat taszított rajtam, minek következtében a fenekemre estem, de felálltam és újra megpróbáltam leszedni Milánt Martinról. Próbálkozásom közben éreztem, hogy két erős kar fonódik a derekam köré és óvatosan felemel, majd elindul velem. Azt vettem észre, hogy újra Milánék szobályának a padlóját érinti a lábam. Megfordultam, hogy lássam ki hozott ide. A szöszi volt..
-Hé nyugodj meg!-mondta.
-De megfogja ölni!-fakadtam ki.
-Nem fogja! Csak maradj itt rendben?! Én visszamegyek szétszedem őket. Oké?!
Válaszul bólintottam egyet és láttam ahogy elindul vissza. Leültem a szöszi ágyára, felhúztam a térdeimet és olyan picire gömbölyödtem össze amennyire csak tudtam. A sírás kerülgetett. Féltem. Nem hittem volna, hogy Milán ilyenre képes..
Hirtelen hangokra lettem figyelmes, amik az ajtó túloldaláról jöttek.
-Itt van?
-Igen de megijedt..lehet jobb lenne ha előbb én beszélnék vele.
-Jó Balázs csak szólj ha mehetek..
-Okés haver.
Ahogy kinyílt az ajtó, bár tudtam, hogy csak a szöszi jön be, akaratlanul is összerezzentem.
-Hé nyugi csak én vagyok..-hallottam meg hangját amitől egy kicsit tényleg megnyugodtam.
-Martin?-kérdeztem.
-Jólvan. Csak az orra tört be. Hidd el ennél sokkal többet érdemelne...
-És Milán?
-Ő is jól van..csak aggódik miattad..
-Öm behívod..-mondtam halkan.
-Persze!-mosolygott rám.
Oda ment az ajtóhoz és kiszólt, majd belépett rajta Milán.. Ahogy végignéztem rajta nem tudtam eldönteni mi legyen. Öklei véresek voltak, Martin vére volt rajta, ugyanakkor arcáról sütött a megbánás. Mivel nem adtam jelét annak, hogy szívesen engedném közel most magamhoz, csak állt az ajtóban olyan feszülten, mint aki a halálos ítéletére vár. Nem megy..nem tudom utálni ezért, bármennyire is nem helyes amit tett.
Lassan felálltam és elé sétáltam. Szerintem arra számított, hogy felpofozom, vagy leordítom, de én ehelyett csak megöleltem és ennyit mondtam: idióta! Ne csinálj többet ilyet!

28.rész

Krisszel az ágyamon ülve beszéltünk, mikor hirtelen kinyílt az ajtó és Stella állt velünk szemben.
-Na jó én most elmentem. Biztos van mit megbeszélnetek.-mondtam majd leléptem.
Fogalmam sem volt, hogy mi történhet most köztük...de igazán nem is érdekelt. Tudtam, hogy Krisz a lelkét is ki fogja adni Stellának, miközben Stell becsapja őt.. Próbáltam az egészet kiverni a fejemből. Ez nem az én dolgom. Ezzel nekem nem kell foglalkoznom, gondoltam magamban. De annyira sajnálom, hogy ez történik vele..
Már nagyon fáztam, úgyhogy visszaindultam a kolihoz, de nem mertem felmenni nehogy megzavarjak valamit. Így mentem amerre a lábam vitt..vagyis Martin szobájához. Mikor odaértem az ajtó elé valahogy nem mertem kopogni..csak ott álltam az ajtónál. Mi a francot csinálsz hisz ő szar le már vagy 2 hete..-mondta a fejemben a hang.
De lehet azt várja, hogy te lépj!-mondta egy másik hang...
Szuper azt hiszem meghülyültem..végül úgy döntöttem felhívom Martint.
-Haló?-szólt bele egy ismeretlen lány hangja.
-Ö szia Martint keresem.
-Most nem tud beszélni..ki keresei?-kérdezte.
-A barátnője.-mondtam.
-Nem hiszem, mivel én vagyok Martin barátnője.-mondta határozottan.
-Hol a francban van Martin?-kérdeztem.
-Biztos hogy nem árulom el neked ribi..-mondta hangosan és ezzel sikeresen elárulta magát, mivel ott álltam az ajtó előtt.
Aha Martin csak egy dolgot felejtett el..tudom, hogy sosem zárják be az ajtót ha a szobában vannak. Benyitottam és a csitri ott ült Martin ágyán. Az említett srác pedig pont akkor lépett ki a fürdőből. Az az ijedt kép amit vágott egyből elárulta mi a szitu. Megsem vártam a magyarázatát rohantam ki és sírva tárcsáztam az utolsó ember számát aki segíthet.
-Milán..-mondtam zokogva a telefonba.
-Bell mi történt, jól vagy, hol vagy most?-jöttek a kérdések.
-Átmehetnék hozzád?-kérdeztem.
-Persze gyere. 3.emelet 22-es szoba.-mondta és lerakta.
-Szerencsére nem volt messze bár ez a koli maga a labirintus, de megoldottam. A 22-es szoba ajtaja már nyitva volt és ő ott állt. Azonnal odarohantam és megöleltem. Mikor bementünk meglepődve vettem észre, hogy nincs egyedül. Egy szöszi srác ült az egyik ágyon.
-Bocsi nem akartam zavarni..-mondtam, de mielőtt kifele indulhattam volna Milu karon ragadott és lehúzott az ágyára.
-Nem zavarsz! Na gyerünk mi történt?
-Semmi..-mondtam, mert féltem belekezdeni a siránkozásba úgy hogy a szöszi is ott van.
-Bella ne aggódj! Ő a legjobb haverom nem fog semmit sem elkotyogni.-biztosított Milán.
-De azt sem tudom, hogy hol kezdjem..
-Talán az elején..-mondta bíztatóan.
-Hát valamelyik nap megtudtam, hogy Stell kavar Bennel miközben Stella Krisszel jár. És felhívtam Kriszt mert valamit akart mondani Stellnek, de ő szart a fejére. Így találkoztam Krisszel és elmondta, hogy válnak a szülei és nem tudja mit csináljon.(Az öccsét direkt hagytam ki..szerintem nem akarná, hogy elmondjam) Felmentünk a koliszobába, de hirtelen Stella jelent meg így leléptem, hogy beszélhessenek.. De akkor elkezdtem fázni és Martin szobájához mentem. Nem mertem kopogni így felhívtam..és..és..-nem bírtam folytatni mert patakokban folyni kezdett a könnyem.
-Csss nincs semmi baj.-mondta Mil és magához ölelt.
-Egy lány vette fel..utána hallottam a szobából a lány hangját és benyitottam. Martin akkor jött ki a fürdőből. Én-én elrohantam és felhívtalak. Milán az a csaj azt mondta a telefonban, hogy ő Martin csaja....
Ennél a mondatnál megsemmisültem. Már egy ideje sejtettem, hogy megromlott a kapcsolatunk, de sohasem csaltam volna meg..
Aznap este Milánnál aludtam. Nem akartam zavarni de Mil ragaszkodott ahhoz, hogy maradjak. Így a karjai közt nyomott el az álom.

27.rész

Másnap úgy láttam, hogy senki nem fogja felhozni a tegnap történteket így én sem tettem. Talán jobb is így...
A következő heteim elég eseménytelenül teltek. Martinnal egyszer-kétszer elmentünk mekizni, de kb. ennyi volt a nagy randizgatás.... Azt viszont észrevettem, hogy Stella kezd összemelegedni Bennel. Remélem Stell azért észnél marad és nem bántja meg Krisztiánt.
(Péntek)
Ma hívott Krisz, hogy Stellát nem tudja elérni de valami fontosat szeretne neki mondani. Úgyhogy megígértem Krisznek, hogy szólok neki, hogy hívja vissza. Hivogatni kezdtem Stellt, de nekem sem vette fel, így mással próbálkoztam.
-Haló?-vette fel Bence.
-Szio Ben, Stellt add már ide fontos.
-Oké máris.
Hát persze, hogy vele van Stella..remélem semmi hülyeséget nem csináltak, de nagyon rossz érzésem volt..
-Igen.-szólt bele Stella.
-Hívd vissza Kriszt fontosat akar mondani!-mondtam és dühösen kinyomtam.
Pár perc múlva csörgött a telóm.
-Haló?-szóltam bele.
-Mióta tudod?-kérdezte Bence halkan.
-Egy ideje sejtem!-mondtam hangosan.
-Figyelj Bella az egész az én hibám..tudod, hogy én mozdultam rá és nem szeretném ha haragudnál rá..így is teljesen kivan..-mondta Ben és őszintén majdnem bevettem.
-Ben ne hülyíts már...Ehhez két ember kell és nem te tehetsz róla, hogy Stella nem képes annyi méltóságot adni Krisznek, hogy szakítson vele mielőtt mással kavarna. Nyugodtan mondd meg neki, hogy nagyot csalódtam benne és ha nem mondja el Krisznek az igazat akkor én mondom el! És hívja fel Kriszt mert nagyon fontosat akarhat mondani neki!-mondtam, majd újra bontottam a vonalat.
Na márcsak ez hiányzott.
Felhívtam Kriszt, mert tudtam, hogy Stella nem fogja.
-Halló?-hallottam meg hangját ami olyan volt mintha sírt volna.
-Szia Krisz..mondd el mi történt!!-vágtam a közepébe.
-Nem szeretnélek téged is ezzel terhelni..-motyogta.
-Krisz!-mondtam határozottan.
-Oké, de nem igazán telefon téma..találkozhatnánk?-kérdezte.
-Persze. Hova menjek?-kérdeztem.
-Érted megyek 10 perc és ott vagyok oké?-kérdezte.
-Persze. Akkor gyere. Szia.-mondtam, majd kinyomtam a telefont.
Krisz ahogy igérte 10 perc múlva kopogott a szobaajtón.
-Szia.-nyitottam neki ajtót.
-Szia.-monta és látszott rajta, hogy valami baj van.
-Menjünk el sétálni vagy bejössz?
-Menjünk inkább sétálni.-válaszolta.
Már kb egy órája sétálgattunk, de Krisz nem bírta kinyögni, hogy mi történt.
Épp egy jászótérhez értünk, így beültem az egyik hintába és Krisztián is így tett.
-Najo mostmár kezdj bele!-mondtam.
-Hát..oké.-válaszolta de még mindig nem kezdett el mesélni.
-Még most ha lehet Krisz..-mondtam türelmetlenül.
-Anyáék válnak..mert meghalt az öcsém és-és egymást hibáztatják e miatt..
-Neked volt egy öcséd?-kérdeztem meglepődve.
-Igen..de rákos lett és az utóbbi időben a korház volt az "otthona".-mondta és könycseppek gördültek végig az arcán. Krisz egyenesen maga elé bámult mintha valami kísértetet látna.
Annyira rosszul éreztem magam..de nem tudtam, hogy ilyenkor mit kell csinálni. Haboztam, majd odaáltam elé.
-Krisz nem a te hibád, hogy ez történik és nem tudom mikor, de minden rendbe fog jönni. Én itt vagyok melletted és szerintem a többi barátod is melletted áll. Nem vagy egyedül.
-Bella, de el fogunk költözni.. Akármelyikküket választom..mindketten elköltöznek a városból.
-Hé..-mondtam mikor újra krokodil könnyek jelentek meg az arcán.-Nem lesz semmi baj!-mondtam majd átöleltem.-Gyere menjünk vissza a koliba, mert itt meg fogunk fagyni.
Karonragadtam, majd elindultam vele a koli felé.

26.rész

Ahogy mentem a sötétebbnél sötétebb utcákon, nagyon rossz érzésem támadt. Ahogy megálltam, hirtelen egy kéz tekeredett a derekam köré. Elkezdtem sikoltozni, de az idegen befogta a számat. Egyre jobban bepánikoltam. Ki ez, és mit akar? Éreztem ahogy a lábaim elemelkednek a földről és az ölébe kapva elindul egy irányba. Felnéztem az arcára, de nem láttam eléggé annyira sötét volt. Észhez kaptam és elkezdtem rugdosódni.
-Hé nyugi van csibém..-mondta és ettől a mondatátol felállt a szőr a hátamon.
-Engedj el!-kiálltottam.
-El foglak csak meg kell tudnom, hogy az vagy-e akit keresek.-mondta higgadtan.
-Biztosan csak összetéveszt valakivel..én a légynek sem ártok! Engedjen el!-fogtam könyörgőre.
-Mondom, hogy utána megteszem!
-És ha az vagyok akit keres?-kérdeztem aggódva.
-Akkor is!-mondta.
-És én ezt higgyem is el?-kérdeztem hitetlenül.
-Igen.-mondta, majd egy sötét terepjáró anyósülésére tett és bezárta az ajtót. Kinyílt a vezető oldali ajtó és beszállt mellém. Felkapcsolt egy lámpát, így már láthattam az arcát. Egész fiatalnak tűnt a huszas évei elején járhatott a pasas. Barna rövid haja volt pont jól belőve és hatalmas barna szemei. Nem úgy tűnt, mintha bántani akarna. De akkor miért csinálja ezt?
-Hogy hívnak?-tette fel az első kérdést egy jegyzetfüzettel a kezében. Eszemben sem volt válaszolni.
-Vagy válaszolsz vagy nem látod többet a barátaidat. Te döntésed!-mondta gúnyos vigyorral a képén.
Sarokba szorított..ez az egyetlen dolog a világon amit nem szeretnék..muszály volt válaszolnom.
-Mosolygós Bella.-mondtam és ő szorgosan leírta.
-Szüleid?
-Nem ismerem őket.-válaszoltam.
-Ki nevelt fel?-kérdezte.
-A nagymamám.
-Él még a nagymamád?-kérdezte.
-Nem.-mondtam.
-Mit tudsz a szüleidről?-kérdezte.
-Csak azt, hogy nem kellettem nekik.-mondtam és megindultak a könnyek az arcomon.
-Hány éves vagy?-tette fel a következő kérdést.
-15.-mondtam.
-Rendben ennyi elég lesz, köszönöm.-mondta.
-Akkor én vagyok az akit keres?-kérdeztem, mivel annyira zavaros volt ez az egész.
-Nem igazán mondhatnám el..-mondta.
-Kérem! Tudnom kell!-mondtam.
-Igen, te vagy az.-mondta és megállt bennem az ütő.
-És elmehetek?-tettem fel a kérdést remegő hanggal.
-Igen.
Amint kimondta, kinyitottam a kocsija ajtaját és futni kezdtem a koli irányába. Mikor a kolihoz értem Martinékat láttam meg egy rendőrrel beszélgetni. Stella kezdte sikítani a nevem amikor meglátott és azonnal felém rohant. Sírva ölelgettük egymást. Stell válla felett láttam, ahogy Bence mond valamit a rendőrnek az beszáll a kocsijába és elhajt.
Elindultunk fel a lépcsőn, Stell egy pillanatra sem engedett el. Mikor a szobában voltunk leültem Stellával az ágyamra a srácok pedig velünk szemben a Stella ágyára ültek.
-Bella, mondj el mindent. És csak is az igazat! Nincs értelme tovább titkolóznod. Mi történt ma veled?-vont kérdőre Bence és Stella is elhúzódott tőlem, hogy tudjon figyelni.
Sóhajtottam egy nagyot, majd mesélni kezdtem a napomat a legelejétől. Mikor végeztem Martin ökölbe szorított kezekkel ült velem szemben, Stella újra magához ölet. Bence pedig felállt és odaült a másik oldalamra.
-Nem is sejted, hogy ki kereshet téged?-kérdezte Bence.
-Hát sejtésem az van, de nem akarok belegondolni abba, hogy ez igaz lehet.-mondtam.
Láttam Martinon, hogy nagyon gondolkozik, majd rájött, hogy kire gondolok.
-Az apád, igaz? Szerinted ő kerestet téged.-mondta.
Én csak bólintottam.
-Najo srácok hosszú volt ez a nap Bellnek pedig pihennie kell, úgyhogy aludjunk. Majd holnap tiszta fejjel átgondoljuk.-mondta Bence.
Stella még mindig ragaszkodott hozzám és láttam Martinon, hogy ő sem akar magamra hagyni. Bence felállt és összetolta a két ágyat, majd lefeküdtünk. Bal oldalamon Martin feküdt, jobb oldalamon meg Stella és Stell mellett Ben.
Hamar elnyomott az álom, de szörnyű rémképek villantak be. Hirtelen felültem és éreztem, hogy eszeveszettül kapkodom a levegőt. Martin felkapta a fejét, majd óvatosan felült és átölelt.
-Cssss! Bella..csak álom volt.
-Annyira félek!-mondtam.
-Nem kell félned. Mi mind itt vagyunk veled és minden áron megvédelek!
-Martin..-mondtam, de a lehető legaranyosabb módon hallgattatott el.
-Aludjunk jó? Majd holnap megbeszéljük.-mondta és egy puszit nyomva az arcomra lehúzott magával az ágyra. Átkarolt és ahogy beszippantottam az illatát elnyomott az álom.

25.rész

Mikor visszaért az ofő azt mondta, hogy indulunk, de ha lehet ne úgy menjünk, mint egy csűrhe. Hát ez annyira nem jött össze mivel a mi osztályunk nem tud kettőig számolni. Egyedül talán én és Stella meg Bence és Martin mentünk kettessével. Egy idő után vettük csak észre, hogy a két srác a sor végétől kicsit leszakadva, magyaráz egymásnak. Stellel csak összenéztünk, majd úgy tettünk, mintha nem is érdekelne minket. Nagyon szép ez a hely és a sok maci, imádom a macikat.. Meg a többi állat is szép volt meg úgy az egész állatkert, de mire bejártuk sajgott a lábam. Budapesten nincs ilyen nagy állatkert, ez meg olyan mintha annak triplája lenne. Mikor felmentünk a buszra láttam, hogy Bence és Martin egy szót sem szól egymáshoz. Remélem nem miattam vesztek össze...De miattad te idióta!-ordított bennem az a fránya belső hang. Ilyen nincs pedig már azt hittem, hogy sohasem hallom ezt a hangot..
Mikor újra megálltunk egy benzinkútnál szóltam Ben-nek, hogy jöjjön velem.
-Hallod mi történt?-vágtam a közepébe.
-Nyugi Bell semmi csak egy kicsit összekaptunk..-mondta nyugodtan.
-Bence ti nem szoktatok csak úgy összekapni!-mondtam.
-Hé majd megoldom oké? Ezzel neked nem kell foglalkoznod, minden rendben lesz!-mondta és magához ölelt.
Visszamentünk a buszra és hazáig aludtam..ez a nap valami szönyű..
Stella keltett fel mikor mégérkeztünk a sulihoz. Visszamentünk a koliba és egyből elnyomott az álom.

Reggel arra keltem, hogy csörög a telefonom.
-Haló?-vettem fel közben átnéztem a másik ágyra amiben Stella aludt békésen.
-Szia betudnál jönni ma dolgozni?-kérdezte az ismerős hang.
-Igen, persze.. Hányra legyek ott?-kérdeztem és egy hatalmasat ásítottam.
-Amint tudsz, én már ittvagyok de kellene a segítséged!-mondta.
-Rendben, sietek. Szia.
-Szia.-mondta, és kinyomtam a telefont.
Elkezdtem öltözködni és elég hamar kész is voltam. Úgy döntöttem nem keltem fel Stell-t így elindultam.
Már majdnem ott voltam, mikor észrevettem, hogy otthon hagytam a telóm. Csak kibírom teló nélkül gondoltam és beléptem a boltba, ahol hatalmas felfordulás volt. Mindenhol dobozok hevertek és a "főnök" ki sem látszódott közülük.
Ez de furcsa..már egy hete biztos dolgozom, de a főnököm nevét nem tudom.. Egyedül két egyetemre járó csaj nevét hallottam eddig. Az egyik Dóra a másik Eszter, bár nem sokat beszélgetnek velem de azt hallom amikor ők beszélgetnek..
-Hahó! Van itt valaki?-kérdeztem.
-Itt vagyok, láttam egy kezet a sok doboz mögött, majd odamentem.
-Mit kell csinálnom?-kérdeztem.
-Ki kell pakolni az árukat és fel kell címkézni. Itt egy lista ennek alapján kéne felcímkézni. Mindjárt megmutatom, hogy hogy is kell, renben?
-Persze.-mondtam.
Megmutatta, hogy hogy csináljam és elég hamar bele is lendültem. Ő közben elrendezte az árukat oda ahova valók.
-Na végeztünk is.-mondta.
-Igen..-mondtam.
-Figyelj Bella köszi a segítséget, nélküled nem ment volna..-mondta.
-Jaj semmiség..-mondtam, majd kimentünk ő pedig bezárta a boltot.
-Hétfőn találkozunk?!-mondta.
-Rendben, jóét!-mondtam.
-Neked is Bella!-mondta, majd elment, így én is hazafele indultam.

24.rész

Óvatosan kimásztam az ágyból és elmentem lezuhanyozni. Majd mikor kimentem Stella már fent volt. Az egész hétvégét azzal töltöttük, hogy beszélgettünk meg áthívtuk a fiúkat. Vasárnap este ráírtam Milánra, hogy nincs-e ideje bébicsőszt játszania. Persze egyből igent mondott, úgyhogy suli után várt engem és együtt mentünk a munkahelyemre. Mikor már majdnem végeztem mindig felhívtam és jött értem. Martinnal volt egy hatalmas veszekedésem csütörtökön és muszáj volt neki elmondanom mindent. Nagyon haragudott és így a kedvem is elment a pénteki kirándulástól..
Persze Stella nem hagyta, hogy beteget jelentsek. Reggel 6-ra már a sulinál kellett lenni. Mikor felszálltam a buszra helyet kerestem. Előttem Stella, előtte pedig Bence ment. Csak annyit láttam, hogy Bence le akar ülni Martin mellé, de Stella elrántja onnan engem meg belökött az ülésre úgy, hogy ráestem Martinra.
-Bocsi.-dadogtam, majd felültem az öléből.
Stelláék mögénk huppantak be és ahogy láttam, Bencét annyira nem zavarja, hogy Stellel kell ülnie..sőt!
Martin egy szót sem szólt, csakbedugta a fülest a fülébe és folyamatosan bámult ki az ablakon.
Mikor először megálltunk szólt a tanár, hogy ki lehet menni a mosdóba. Mindenki megindult lefele, majd ránéztem Martinra. És lebukott..látszott rajta, hogy ki kell mennie de úgy tettem mintha észre sem venném. Mikor mindenki fent volt a buszon a tanár megkérdezte, hogy valaki bisztos nem akar még menni, mert többször nem állunk meg. Martin felpattant és rám nézett.
-Kiengednél?-kérdezte.
-Persze.-álltam fel. Mikor újra leültem Stella vágott fejen egy kulaccsal.
-Mivan?-kérdeztem tőle.
-Menj már utána!-utasított.
-A wc-re?-kérdeztem hülye fejet vágva.
-Nem..csak várd meg és beszélj vele!
-De..
-Menj már!-förmedt rám.
-Oké oké megyek ..-mondtam.
Mikor kiszálltam a buszból elindultam a benzinkút wc-je felé. Pont akkor jött ki Martin.
-Hé állj már meg!-mondtam neki, mikor elment mellettem.
-Mivan?-kérdezte.
-Miért haragszol?-kérdeztem.
-Ezt ne most Bell..-mondta.
-De most!-kiabáltam rá.
-Oké tudod mit?.. Igen haragszok rád. Hetek óta nem beszéltünk kettesben..nem mentünk sehova, mert neked mindig valami fontos dolgod volt! Erre kiderül, hogy dokgozni jártál aminek őszintén semmi értelme! Az meg pláne hogy el sem mondtad, hogy valaki követett és ráadásul Milánt kéred meg, hogy vigyázzon rád! Feltudod te fogni, hogy most mit érzek?? Képzeld csalódást! Csalódtam benned! Azt hittem vagyok olyan fontos neked, hogy nekem szólj ha van valami gond..de úgylátszik tévedtem.-mondta, nekem pedig patakokban kezdett folyni a könnyem.
-Martin én sajnálom..szeretlek és..
-Gyerekek gyertek már, mert elkésünk.-szakított félbe a tanár.
Felvánszorogtunk a buszra, majd mikor Stella èszrevette a szétbőgött fejem szólt Bencének, hogy cseréljen velem helyet. Behuppantam Stella mellé és folytattam a bőgést.
-Megérkeztünk.-hallottam az osztályból valamelyik srácot kiabálni.
Kinyitottam a szemem és akkor jöttem rá, hogy elaludtam.
-Jól aludtál?-jött a hang mellőlem.
-Aham.-válaszoltam Stellnek.
-Akkor gyere menjünk.
****
-Na gyerekek ez itt a Nyíregyházi állatkert. Maradjatok itt egy kupacban amíg megveszem a jegyeket.-mondta az ofő, majd elment a kasszához.

23.rész

Suli után siettem, hogy beérjek a munkahelyemre... Kicsit késtem így leszidtak, de nem vettem nagyon magamra. Mikor végeztem és hazafele tartottam nagyon furcsa érzésem volt, mintha valaki követne. Gyorsabban kezdtem lépkedni és hallottam, ahogy mögöttem is egyre gyorsabban lépked valaki.. Őszintén nagyon megrémültem, ezért futni kezdtem. Csak arra tudtam gondolni, hogy valahogy le kell ráznom. Szerencsémre megszólalt a telefonom. Megálltam és felvettem.
-Szia Bella mikor érsz haza?-kérdezte Stella.
-Szia édes nemsokára otthon vagyok, te merre vagy?-kérdeztem.
-Bell minden rendben?-kérdezte.
-Aha jó az itt van egy sarokra, máris megyek. Szeretlek! Szia!
-Bella vigyázz magadra..-ennyit hallottam mielőtt letettem.
Megindultam egy irányba és szerencsére nem jött tovább utánam az ismeretlen.
-Basszus..-léptem be az ajtón kifulladva, mivel végig futottam.
-Bella veled meg mi a franc történt?-kérdezte Stella.
-Mindjárt elmesélem csak kifújom magam..-mondtam.
-Aha jó, mert van mit megmagyaráznod!-nézett rám idegesen.
-Jól van na...szóval mikor végeztem a boltban elindultam haza és hallottam, hogy valaki követ. Futni kezdtem, de jött utánam. Ekkor hívtál és azért mondtam azokat, hogy hátha leszáll rólam. Szerencsére megtette a hatását az amit neked mondtam..de nagyon megijedtem, így hazáig futottam.-mondtam, majd újra nagy levegőt vettem.
-Úristen Bella el kell mondanod Martinnak!-mondta.
-Te megőrültél..egy akkor megtudná, hogy dolgozom és kettő biztos, hogy mindenhova kísérgetne..plusz tiszta ideg lenne, és elveszthetném miatta a munkám!
-Igen és akkor mit fogsz csinálni ha az a valaki rád támad?! Bella térj már észhez!!
-Majd megoldom, amúgy is meg tudom magam védeni!-mondtam.
-Aha persze...-mondta.
-Stella nem akarok erről vitázni..nem éri meg!-mondtam.
-Dehogy nem! Bella rólad van szó fogd már fel! Bajod eshet!!-mondta egyre hangosabban.
-Nem fog!-mondtam én is egyre hangosabban.
-Miért vagy benne olyan biztos?!hmm?-mondta de láttam rajta, hogy kezd lenyugodni.
-Nem vagyok benne biztos..-vallottam be.
-Legalább azt hagyd, hogy én elkísérjelek..vagy Bence..vagy Milán..vagy akárki..!-mondta teljesen nyugodtan.
-Rendben, majd megkérem Milánt..-mondtam.
-Oké..-mondta, majd leült tanulni.
Én is hasonlóan tettem. Bedugtam a fülest a fülembe és énekelve kezdtem megoldani a matekból a feladatokat. Pont egyszerre lettünk kész és Stella bement a fürdőbe. Törökülésben ráültem az ágyam közepére és belemerültem a gondolataimba. Mikor kinyílt az ajtó Stella jött ki rajta és az ágyán ülve törölgetni kezdte a haját.
-Stella.-mondtam.
-Hmm?-kérdezte hátra sem fordúlva.
-Haragszol rám?-kérdeztem és egy könnycsepp hullot ki a szememből. Nekem csak ő van vagyis csak a barátaim vannak és nem szeretném elveszteni őket. Ha ez megtörténne nem maradna semmim..
-Ó Bella.-jött oda hozzám. -Én nem haragszok rád, csak féltelek és olyan makacs tudsz néha lenni..-mondta, majd megölelt.
-Sajnálom..-mondtam szipogva.
Egy darabig beszélgettünk, majd mindkettőnket elnyomott az álom, ezért reggel arra keltem, hogy mindjárt leesek. Ugyanis Stella szétterülve feküdt mellettem az ÉN ágyamban.

21.rész

Hallottam ahogy Stella kiküldi a srácokat, majd bekopog.
-Bell! Nyisd ki!-mondta és nem is hangos inkább határozottan.
Óvatosan elfordítottam a kulcsot a zárban és már ki is nyitotta az ajtót, így pont velem szemben állt.
Megragadta a kezem és az ágyára húzott.
-Mi volt ez az egész?-kérdezte.
-Stella én nem szeretnék erről beszélni..
-Bella az istenit a legjobb barátnőd vagyok...azt hiszem. Nem mondom el senkinek te is tudod!
-Stella..igen az vagy, de..
-Bella nincs de..! Azt hittem bízol bennem...-mondta majd elindult a kijárat felé.
-Stella én dolgozni fogok...-mondtam.
-Mi? De hogy? És minek? De akkor hogy fogsz tanulni?-zúdította rám kérdéseit.
-Úgy hogy nekem engedélyezve van.. És mert nincs pénzem az osztálykirándulásra..a tanulást meg megoldom valahogy.
-De Bella ennek nincs értelme bele fogsz őrülni és le fogod rontani magad. Inkább kölcsönadok..
-Na ne csak ezt ne!! Elegem van az ilyenekből nem kell senki segítsége nincs szükségem senki pénzére sem. Egy meki hagyjál, de egy osztálykirándulás már túl sok. Nem hagyom hogy ingyenélőnek vagy aranyásónak vagy akárminek tituláljanak!-mondtam elég hangosan. Ezért nem akartam elmondani.-mondtam és most én indultam meg az ajtó felé..
Le kell nyugodnom, le kell nyugodnom, mondogattam magamban.
-Bella!-kiáltott Stell.
-Mindjárt jövök, csak kell egy kis levegő.-mondtam majd kimentem.
Kb. 2 órával később azon gondolkoztam, hogy vagy most felmegyek a koli szobába vagy a hintába fog fagyni a fenekem. Így felmentem. Mikor benyitottam Stella azonnal rám vetődött és miközben szorosan ölelt azt suttogta a fülembe, hogy ne haragudjak.
-Nem haragszok Stella és nem is haragudtam csak csalódott voltam.
Stell szemeiből még jobban potyogni kezdtek a könnyek.
-Annyira sajnálom Bell én csak.. Néha elfelejtem, hogy neked nincs..-elcsuklott a hangja.
-Hogy nincs családom.-fejeztem be a mondatát.
-Igen, de Bella én és a srácok olyanok szeretnénk lenni, akik számodra a családot jelentik!-mondta.
-Tudom..de még nem megy..nem tudom elfogadni. Még nem.-mondtam fojtott hangon.
Stella nem mondott semmit..erre én sem tudnék mit mondani. Így inkább újra magához ölelt.
Hmm...
-Miért nem eszik reggel banánt a rendőr? Mert a banán déli gyümölcs..-mondtam, hogy oldjam a helyzetet.
Mindkettőnkből kitört a röhögés, persze nem a vicctől inkább a kialakult helyzet miatt.
Még beszéltünk egy jót, majd kicsit tanultunk, végül lefeküdtünk aludni.

(Csütörtök reggel)
Stellel reggel gyorsan elkészültünk és már mentünk is a suliba. Az egész nap kész káoszra sikerült..
Matekból újra lerontottam magam és Stella azzal az én megmondtam arckifejezéssel bámult rám mikor kikaptuk a dogát. Angolon is elég gyatra jegyek sikerültek az osztályban, úgyhogy én még örültem a négyesemnek. Mikor vége lett a tanításnak egyből indultam a munkahelyemre..
-Jó napot!-köszöntem mikor beléptem a kis boltba.
-Szia! Tessék ezt vedd át és már kezdhetsz is. Menj egy próbafülkébe!
-Rendben.-mondtam.
Mikor felvettem a fekete egyen pólót és a névjegykártyát kimentem. A főnököm egyből intett egy vevő felé. Odamentem megkérdeztem, hogy segíthetek-e meg ilyesmi. Egész jól ment addig amíg egy srác nem jött be a boltba. Mikor odamentem hozzá, hogy segíthetek-e már éreztem ahogyan végigmér. Amikor felágaskodtam, hogy levegyem azt a nadrágot ami neki kellett belecsípett a fenekembe. Láttam, ahogyan a főnököm tart felénk és int nekem, hogy tűnjek onnan. Persze betartottam az utasítást és a pult mögé mentem, ahol biztonságos volt. Mikor elment a srác odajött hozzám a főnököm.
-Jól vagy?-kérdezte.
-Persze, öm bocsánat.-mondtam.
-Semmi baj de vigyázz jobban, az ilyen srácoknál tartsd meg a három lépés távolságot!
-Rendben.-mondtam.
Mikor végeztem hullafáradtan indultam haza..
Beléptem a szobába és Stella pislogott felém, mellette Bence ült és ha jól gondolom filmet néztek.
-Sziasztok.-mondtam, majd az ágyamhoz mentem.
-Szia!-köszöntek felváltva.
-Öm akkor én megyek is..-mondta Bence.
-Miért mennél el?-kérdeztem.
-Hát csak gondolom tanulni akartok vagy beszélgetni..-mondta.
-Maradj nyugodtan nézzétek meg a filmet, Stella már biztos megtanult engem meg nemzavartok.-mondtam.
-Ja én már megtanultam.-mondta Stella.
-Hát akkor jó, maradok.-mondta.
Miközben tanultam hallottam, hogy a barátság extrákkal-t nézik..húha..
Mikor megtanultam pont végeztek a filmmel, így mikor Bence el akart indulni szóltam neki, hogy várjon meg. Majd felkaptam a szemeteszsákot és utána mentem.
-Ö mielőtt bármit mondanál tudom, hogy együtt van Krisszel, de nem bírom távol tartani magamat tőle..-mondta és láttam rajta, hogy szenved.
-Ben tudod hogy én sosem feltételeznék rólad rosszat, de ki kell bírnod! Ugyanannyira szeretlek, mint Stellát, de nem szeretném ha ő sínylené meg azt, hogy nem bírsz magaddal.-mondtam azt ami szerintem a leghelyesebb.
-Tudom, és én sem szeretném őt megbántani meg semmi, de Bella annyira szeretem...-akadt el a hangja.
-Tudom..-szorítottam magamhoz. Figyelj tudod, hogy rám számíthatsz bármi van szólj és repülök! Nem hagylak cserben és Stella sem fog, csak adj neki időt..
-De mennyi időt?-kérdezte.
-Nem tudom..ki kell várnod, hogy szakítsanak..-mondtam.
-És mi van ha sosem fognak..én meg addig megőrülök amíg várom, hogy megtörténjen.-mondta és éreztem, hogy teljesen igaza van.
-Jó Ben, tudod mit? Tedd féltékennyé Stell-t járj másik csajjal stb. bár én nem tudom elképzelni, hogy te ezt tedd.-fejeztem be monológomat.
-Hmm én sem tudom elképzelni.-motyogta.
-Bence fogadd el.. te ilyen vagy..várnod kell!-mondtam.
-Okés..-megölelt. Mennem kéne most már..-mondta.
-Rendben, bármi van írj, hívj, üzenj valakivel vagy gyere!-mondtam határozottan.
-Oké..köszi Bell.-mondta.
-Tudod, hogy nincs mit!
Azzal elköszöntünk és bence haza, én pedig fel a szobánkba indultam. Útközben gondolkoztam és kidobtam a szemetet. Mikor felértem beszéltem Stellával az első napomról, meg Bencéről.. Ő is egyből mentegetőzött, hogy csak barátok, meg hogy neki ott van Krisz.. Nem tudom, de ez az egész olyan átlátszó volt..
Lezuhiztam, lefeküdtem, majd nagy nehezen elaludtam.

22.rész

(Péntek)
Valami szörnyen telt ez a nap..
Najo kezdem az elején.
Reggel késve keltünk Stellával így vagy 15 percünk volt elkészülni és beérni becsengetésre. Nagy nehezen de pont betoppantam a tanárral együtt a terembe. Az első óra még el is ment..Második óra előtt a srácokkal lementem büfébe és vettem egy bagettet meg egy táblás csokit. Töri óra jött és ahogy meghallottam a nevem azt hittem összeesek.. Törin utálok felelni, mert a tanárnak sose jó az ahogy felmondom az anyagot. Nagy nehezen kivánszorogtam, majd elkezdtem mondani az anyagot. Elmondtam mindent, de tényleg mindent, majd azt mondta a többieknek, hogy tegyenek fel ismétlő kérdést.
Láttam, hogy Bence és Martin jelentkeznek. Mindkettőjük kédésére tudtam a választ. Majd megszólalt a tanár és egy tavalyi leckébe kérdezett bele amit nyolcadikban vettünk. Talán még tudtam is volna a választ, ha nem a nagyimmal lettem volna a korhában. Mikor nem mondtam semmit a tanár megszólalt:
-Menj a helyedre, írd be az ellenörződbe, hogy felelet hármas.
-Tessék?-kérdeztem ledöbbenve.
-Mondom felelet hármas.-ismételte a tanár.
-Hallottam, de miért hármas?-kérdeztem.
-Mert azt mondtam. Vagy beírod, vagy mehetsz az igazgatóhoz!-mondta.
Én természetesen felálltam és az ajtó felé indultam.
-Maga meg hova megy?-kérdezte ordítva.
-Az igazgatóiba.-mondtam, és kimentem a teremből. Általában "jókislány" szoktam lenni, de ez felháborító...
Bekopogtam az igazgató ajtaján, majd mikor hallottam a gyere szót bementem.
-Csókolom.-köszöntem.
-Szia, nos mi járatban van errefelé egy olyan lány akivel sosincs gond?-kérdezte, mivel ő is tisztában volt vele, hogy rám eddig nem sok panasz érkezett. És ami azt illeti ez a diri nagyon kedves, emlékeztem vissza a múltkori ügyre a matektanárral. Úgyhogy úgy döntöttem az igazat mondom.
-Nem akarom zavarni az idejét de nagyon kiborultam.-mondtam.
-Amint látod most pont van néhány szabad percem, úgyhogy mond nyugodtan.
-Rendben. Nos töri óránk van és én feleltem. Hibátlanul felmondtam az anyagot plusz mondtam néhány kiegészítő dolgot is. Kaptam két ismétlő kérdést amire szintén válaszoltam és jól. Erre a tanárnő egy nyolcadikos anyagba kérdezett bele..amit viszont nem tudtam. Ezért hármast kaptam és ,amikor megkérdeztem miért azt mondta, hogy azért mert ő azt mondja. És hogyha nem írom be akkor indulhatok is az igazgatóiba. És most itt vagyok.-mondtam el a kerek történetet.
-A többiek is ugyanezt mondanák?-kérdezte.
-Igen!?-állítottam határozottan.
-Majd beszélek a tanárnővel, viszont azt szeretném tudni, hogy melyik anyagba kérdezett bele.-mondta.
-Csak a témakört tudom ami a kétpólusú világ.-válaszoltam.
-Ha jól tudom ezt a témakört akkor vettétek amikor a kórházban voltál a nagymamáddal..-mondta halkan.
-Igen akkor.-mondtam lesütött szemmel.
-Ne írd be a jegyed, majd beszélek a tanárnővel..de próbáld meg bepótolni, rendben?-kérdezte mosolyogva.
-Igen, köszönöm.
-Menj vissza a termbe.
Már álltam is fel amikor megszólalt újra.
-A matek tanárúrral minden rendben?
-Igen.
-Remek.-mondta, majd felindultam a terembe.
Amint beléptem mindenki engem bámult.
Balázs szólalt meg először:
-Hanyast kaptál?
-Még sehanyast.-válaszoltam és ebből a többiek tudták, hogy a tanár kénytelen lesz megadni az ötöst.
Eközben a tanárnő mogorva pillantásokat küldött felém.
-Tudtommal még órán van a 9.b és én vagyok a tanár!-háborodott fel.
Mikor kicsengettek az igazgató úr lépett be a terembe, rámmosolygott majd szólt a tanárnőnek az meg kiment vele együtt a teremből.
Martin karolt át hátulról, majd azt súgta a fülembe:
-Naa kinyalt be a dirinek?
-Nem tehetek róla, hogy szerethető vagyok..-mondtam.
-Jaj csak nehogy dobj miatta, bár kicsit öreg hozzád..-mondta.
-Áh téged max 10 tábla milka csokiért dobnálak.-mondtam komolyan.
-Na ezt megjegyeztem!-mondta majd mindketten elröhögtük magunkat. Mikor láttam hogy úgy tesz mintha durcizna adtam neki egy szájrapuszit amitől egyből mosolygott. És ez volt a vihar előtti csönd...