8.rész

*Kedd*
Minden a szokásosan ment reggel. Felkeltettem Stellát, majd amikor elkészültünk elindultunk a suliba. Bent elköszöntünk majd elindultam a terembe. Mikor beértem hatalmas felfordulás volt, mindenki a másikkal vitatkozott, hogy szerinte melyik tanárt kapjuk. Odamentem Bencéhez és beszélgetni kezdtünk. Amikor csengettek leültem a helyemre, hogy ha már új a tanár, jó lappal indítsak.
Mindenki a helyén ült, amikor kinyílt az ajtó. Leesett az állunk, mert ugyanaz a matek tanár lépett be aki volt. Megáll az ész...
Valaki megszólalt elöl de nem tudtam kivenni a hangot, hogy honnan jön.
-Hát maga...?
-Tudtommal én vagyok a matek tanár, úgy hogy nyissátok ki a tankönyvet a 8. oldalon és még el nem értek a 18. oldal végéig egy hangot sem akarok meghallani.
Komolyan ez a tanár, már fájt a kezem amikor az utolsó feladatnál jártam.
-Rendben akkor Bella, Martin, Zsófi, Peti hozzátok ki a füzeteteket.
Gyorsan lefirkáltam az utolsó feladatot is és kivittem, ahogy a többiek is. Majd visszaültünk a helyünkre.
-Ahogy gondoltam, Martin van valami elfogadható mentséged arra, hogy bele sem kezdtél a feladatokba??
-Nincs tanárbá.
-Akkor gyere a füzetedért, órai munka egyes!
Martin kikullogott a füzetéért, majd leült mögém.
-Zsófi, látom hogy dolgoztál, de azt is látom hogy egyáltalán nem érted az egészet, úgyhogy hármas alá.
Zsófi könnyeivel küszködve ment ki a füzetéért, majd mikor leült szipogni kezdett.
-Peti, ez egész jó, bár látok benne hibákat ezért négyes. Láttam Petin, hogy tökre felhúzta magát a négyes jegy miatt.
-Mosolygós Bella, az egyetlen akinek a munkája meg tud mosolyogtatni. Bella szép munka ötös, gyere a füzetedért. Elvettem a füzetem, és ahogy megfordultam mindenki engem nézett. Volt aki elismerően mosolygott, de a legtöbben szúrósan néztek a jegyem miatt. Ez van..-gondoltam magamban.
Szünetben hátra akartam menni Bencéhez, de nem vettem észre, hogy Martin direkt kinyújtja a lábát, így átestem rajta. Amikor felálltam, csak gúnyosan nézett.
-Bell jól vagy?-kérdezte Bence.
-Ja.-mondtam mert már főtt az agyam az idegtől..
-Mi a fene bajod van neked hmm??-kérdeztem Martint.
-Semmi.-válaszolta.
-Akkor meg miért csináltad??-kérdeztem ismét
-Csak úgy..-mondta.
-Hé Martin ez nem vicces baja is eshetett volna!-védett meg Bence.
-Azt hiszed érdekelt volna, ha baja esik? Tévedsz! Ugyanúgy kiröhögném..
-Akkora egy bunkó segg fej vagy(elnézést a trágárságért), hogy az hihetetlen!-mondta Bence.
-Juj most megbántottál...ch..szánalmas vagy.-vágott neki vissza Martin.
-Még hogy én vagyok a szánalmas, néztél már tükörbe, mert nekem nem így tűnik. Az egyetlen aki itt szánalmas lehet az te vagy.-vágott vissza Bence.
-Jaj ne nyafogj már, anyuci pici lánya beverte a buksiját és mindjárt megmond a tanárbácsinak..-röhögött ki Martin.
-Bazdmeg Martin!-mondta Bence amikor látta, hogy kicsordul a könnyem. Nem akartam ezt hallani.
Ennek az egésznek szem és fül tanúja volt az osztály is, mégsem szólalt meg senki.
-Hogy lehetsz ennyire tahó, nem igaz!-mondta Bence.
-Nehogy már még őt védd! Mióta is ismered? Egy max két hete.. És engem?? Na szép egy rinyáló lány miatt szétzúzod a barátságunk.
Azzal Martin kiment a teremből. Bence magához ölelt, de én inkább eltoltam.
-Mióta ismered??-kérdeztem.
-Amióta megszülettem.. Anyám legjobb barátnője volt az anyja.-felelt.
-Akkor menj utána!-mondtam.
-Ki van zárva!
-Nem akarom, hogy miattam legyél vele rosszba.-mondtam.
-Magának köszönheti, Bell ezzel te ne törődj.