9.rész

Még mindig szünet volt, így azt mondtam Bencének, hogy lemegyek a büfébe. Igazából Martint akartam megkeresni, hogy beszéljek vele.
Mikor kiléptem az udvarra, megláttam azon a padon ahol én szoktam ülni. Nagy levegőt véve elindultam felé.
-Martin beszélnünk kell!
Már nyitotta volna a száját, hogy ellenkezzen de nem hagytam.
-Figyelj! Fogalmam sincs mi a bajod velem. De ettől függetlenül nem szeretném hogy össze legyetek veszve Bencével, úgyhogy rendben feladom. Nem barátkozok vele, mivel látom, hogy ez zavar. Megígérem többet nem fogok vele beszélni, és nem találkozgatok vele.-mondtam miközben kicsordult a könnyem.
-Csak béküljetek ki!
Csend Martin meg sem szólalt, mintha elgondolkozna azon amit mondtam.
-Bella te és Bence..ti..
-mi??-néztem rá nagy szemekkel.
-Jártok??-kérdezte halkan.
-Nem csak barátok vagyunk..de ez, hogy jön ide??-kérdeztem mivel nem értettem az egészet.
-Értem.-mondta, majd felém hajolt és..megcsókolt??!
Jézus most mi van??
-Martin ez...??-akartam kérdezni miután abbahagytuk.
-Sajnálom, hogy azt mondtam.. De elegem volt. Végig azt hittem együtt vagytok, ráadásul Bence leszar mióta itt vagy neki te...-mondta gondolkozva.
-Martin én ezt nem értem akkor neked most??
-Igen Bell bejössz.-vágott rám egy szégyenlős mosolyt.
-De akkor miért csináltad ezt az egészet aj, én ezt nem értem..
-Azért csináltam mert egy idióta vagyok, és azt hittem jártok.
-Miért nem kérdezted meg?
-Nem tudom talán féltem a választól.
Őszintén nagyon meglepett az, hogy Martin elmondott nekem mindent, de tényleg mindent. Egészen becsengőig beszélgettünk, majd együtt rohantunk fel a terembe, és imádkoztunk, hogy a tanár ne legyen bent. Valamit nagyon elronthattunk, mert amikor Martin benyitott, a tanár már nagyban magyarázta az anyagot és hamar rájöttünk, hogy megzavartuk a töri órát..
-Nocsak, nocsak a két jómadár..Most nem írlak be titeket de még egy ilyet nem akarok.
Üljetek le, és nyissátok ki a könyvet a 6. oldalon.