13.rész

Amikor visszaértem a koliba Stella már várt, úgy hogy indulnunk kellett a Krisszel megbeszélt helyre.
Útközben elmeséltem neki a napom és, hogy holnap lesz Bence szülinapja ezért beszeltem Ákossal, hogy megszerezzem a tökéletes ajándékot. Mikor odaértünk Stella kedvenc kávézójához megszólalt Stell.
-Nézd ott van!-sipítozott és elkezdett húzni a cél felé.
Krisz egy elég helyes barna hajú barna szemű srác. Mellesleg gyönyörű a mosolya, és azok a gödröcskék.
-Bella ő itt Krisztián a fiúm, Krisztián ő pedig Bella a barátnőm.
-Á a híres Bella..végül is nem először beszélünk de azért örülök, hogy személyesen is találkoztunk.
-Öm én is örülök, hogy megismerhetlek személyesen.-motyogtam zavartan.
-Ez érdekes telefonban valahogy bátrabb voltál.-vigyorog.
-Hát talán mert dühös voltam rád..
-Ja ez igaz.-motyogta bűnbánóan, majd belepuszil Stella hajába.
-Viszont örülök, hogy most ilyen jól kijöttök és hogy minden rendben.-mondtam.
-Mi is örülünk.-mondták pont egyszerre.
-Na jó akkor én elmegyek kérni kaját, mit szeretnétek?-kérdezte Stell és már fel is állt.
-Nekem egy csésze kakaó és egy csokis fánk lesz.-mondtam, és a kezébe adtam volna a pénzt de láttam, hogy a fejét ingatja. Na majd akkor otthon vagyis a koliba..Neked nincs otthonod Bella!-szólalt meg bennem egy hang. Igen ez igaz nincs otthonom de..
-Én egy gyenge kávét és szintén egy csokis fánkot.-mondta Krisz amivel megzavarta a gondolat menetem.
-Okés mindjárt jövök.-mondja Stell majd eltűnt és tekintetemet Krisztián felé fordítottam.
Látom, hogy megállás nélkül csak bámul engem és ez egy kicsit frusztrál. Aztán kinyitja a száját mintha mondani akarna valamit, de becsukja majd ezt megismétli még kétszer. Mi van ezzel a srác, lég szomja van vagy mi?
-Öm ki is fogod mondani amit akarsz vagy csak tátogsz, mint egy hal?-kérdezem óvatosan.
Elvigyorodott, majd kimondta azt az egyetlen szót ami a szívét nyomta.
-Köszönöm.
-Mit is köszönsz?-kérdezem felhúzott szemmel, majd Stella irányába nézett.
Ja leesett. Au és koppant, remélem nem hallotta..
-Csak vigyázz rá és ne merészeld megbántani különben...-mondtam sejtelmesen de nyugodtan.
-Hidd el nem áll szándékomban. Nagyon szeretem.
Különben?-kérdezi mint aki kíváncsi a mondatom végére.
-Nem akarod azt te tudni! Amúgy is Krisz aki kíváncsi hamar megöregszik.
-Hát akkor hagyjuk, mert sem öreg sem golyótlan nem akarok lenni.
-Megegyeztünk.