12.rész

A szerdám és a csütörtököm egész hamar elrepült. Bencével és Martinnal na meg Stellával töltöttem a délutánjaim.
*Péntek*
"Péntek az én napom
A kedvem az estémre hangolom
Meg egy jó italra amit szürcsölök
Minek is kéne több héé" -énekeltük Stellel amikor felkeltünk.
-Hallod?-kérdezte Stell.
-Igen?-húztam fel a szemöldököm.
-Mára ne tervezz programot, mert jössz velem és találkozol Krisszel!
-Uu okés.-mondtam mosolyogva.
-Na induljunk, mert még a végén elkésünk!

*suliba*
-Szio Bell!-jött oda hozzám Bence.
-Szia Bence!-mosolyogtam rá.
-Mizujs?-kérdezte.
-Nem sok minden.
-Hogy hogy ilyen jó kedved van?-nézett rám gyanakvóan.
-Hát nem tudom csak úgy.
-Van mára programod?-kérdezte.
-Hát aha.
-Martinnal?
-Nem.
-Akkor?-ráncolta össze homlokát.
-Stellával meg Krisszel.-feleltem.
-Mit fogtok csinálni? Ki az a Krisz?-kezdett egyből aggódni.
-Nem tudom, és Stella pasija.
-Aha, akkor te minek mész?-kérdezte.
-Bence neked meg mi bajod van? Amúgy nem mintha rád tartozna, de én hoztam őket össze.
-Nincs semmi bajom és bocs, hogy aggódok miattad!-mondta nagy éllel a hangjában, majd otthagyott a folyosón.
Bementem a terembe és leültem a helyemre.
Kis idő múlva bejött Bence és Martin is. Martin köszönt, de úgy látom ő Bence pártját fogja.
Felőlem akkor legyen így.
Eszembe jutott valami, így elővettem a telefonomat és írtam egy sms-t az egyik régi barátomnak.
-Megvan a cucc?
-Persze, hagytalak már cserben valaha Bellám?
-Jól van akkor, Ákos. Majd hívj!
-Rendben főnök asszony;)
Ezt szerencsére hamar elrendeztem.
Belépett a tanár és közölte, hogy erre az óránkra pár felsőbb éves beül, mivel csoportra vannak osztva és a tanáruk lebetegedett, aki nem mellesleg az ofőnk felesége..
Kinyitotta az ajtót és kiszólt nekik, hogy bejöhetnek.
Elkezdtek beözönleni a diákok, széket tartva a kezükbe. Na jó túlzás, hogy özönlöttek, mivel voltak összesen vagy tizen.
Utoljára egy egész jóképű srác jött be, és felém vette az irányt.
Leült mellém.
-Szia Milu vagyok.-röhögött.
-Milu??-néztem rá felhúzott szemmel.
-Csak becenév, amúgy Milán vagyok. És megtudhatnám a te neved??-kérdezte hatalmas mosollyal.
-Bella.
-Örülök Bella.-azt hittem szétszakad a szája, szó szerint a füléig ért.
-Khmm.-köhécselt a tanár.
-Akkor talán kezdjük.-mondta és elkezdett magyarázni.
Én őszintén figyelni akartam de Milán nem hagyott.
-És megtudhatnám a vezeték nevedet is, Bella?
-Mosolygós.
-Hmm Mosolygós Bella. Nagyon szép neved van.
-Kösz!-próbáltam lerázni a rövid válaszommal, de nem jött össze.
-Kolis vagy?-kérdezte.
-Igen.., te sose hagyod figyelni azt aki melletted ül??-kérdeztem.
-Hát ha ilyen szép.-még mindig levakarhatatlan a mosolya. Fúú de idegesítő.
-És mond csak Bella van barátod?-kérdezte.
Nah hátha lefagy a vigyora a válaszomra..
-Igen van!
Igazam volt, Milán arcán megfagyott az a hatalmas mosoly.
-És ki az?-kérdezte.
Én csak hátra mutattam Martinra.
-Ja aha értem.
Többször hozzám se szólt. Őszintén csalódottságot láttam az arcán. Hát ez van.-gondoltam magamban.
Amikor vége lett az órának Milán kirohant a teremből. Martinék is leléptek meg sem vártak..
Elegem van mi a csuda ütött mindenkibe??