-Jól van már nyitom!!
Ahogy kinyitottam láttam, hogy Bence áll az ajtóban.
-Hát te?-kérdeztem.
-Gondoltam megkérdezem, miért nem jöttél suliba és, hogy tegnap miért mentél el..??
-Ja hát akkor feleslegesen jöttél ide..-mondtam flegmán.
-Most komolyan, mi a fene bajod van??
-Nekem az ég világon semmi, csöppenj vissza a kis probléma mentes világodba és felejts el engem.
-Rendben van.-mondta, majd becsapta az ajtót.
Abban a percben megbántam azt, amit mondtam neki.
Az ajtó nyitódására kaptam fel a fejem.
-Bell miért ülsz a padlón??
-Akkora egy barom vagyok Stel.-mondtam miközben a könnyeimet nyeltem.
-Dehogy vagy az..
-De az vagyok és ha így folytatom mindenkit elveszítek, Stell én annyira sajnálom..-motyogtam sírva.
-Jaj Bella nehogy azt gondold, hogy én haragszok rád vagy valami, csak túlreagáltam a dolgokat..-mondta, miközben magához ölelt.
-De mi történt ma? Nem is láttalak a suliban!-kezdett faggatózni.
-Nem mentem be, az osztály főnök igazolt nekem, mert azt mondtam rosszul érzem magam.
-Ja, de miért gubbasztottál a földön, meg mi volt tegnap??
Mindent elmondtam Stellnek ami történt tegnap délután óta. Elmondta a véleményét, és egy valamiben egyet értettünk. Mégpedig abban, hogy bocsánatot kell kérnem Bencétől.
*Csütörtök reggel*
A telóm csörgésére keltem, és azonnal keltegetni kezdtem Stellt is. Mind a ketten nagy nehezen felöltöztünk, majd együtt indultunk a suliba. A suli előtt Stel barátnői álltak, így felém fordult.
-Oda jössz hozzánk??-kérdezte.
-Nem majd inkább máskor.-mondtam mosolyogva.
-Rendben csajos, de mindenképp beszélj Bencével. Majd ha hazaértünk mesélsz, szia!
-Okés, szia!-köszöntem el majd felindultam a terembe.
Mikor bementem a terembe láttam, hogy Bence meg Martin hátul beszélgetnek. Nagy levegőt vettem és elindultam feléjük, útközben ledobtam a táskám, majd megálltam előttük.
-Bence beszélhetnénk.-kérdeztem halkan.
-Nem látod stréberkém, hogy épp beszélünk. Jó lenne ha leszállnál már a földre és elhúznád a csíkot.
-Nem tőled kérdeztem!Bunkó vagy!-fakadtam ki.
-Juj, de megijedtem...se!-vágott vissza.
Sarkon fordultam és kirohantam a teremből, egyenesen a mosdóba. Hallottam, hogy becsengetnek, de nem bírtam abba hagyni a sírást.
Arra lettem figyelmes vagy 15 perc múlva, hogy hallom kinyílni a mosdó ajtaját.
-Bell itt vagy??-hallottam meg Bence hangját.
Nem akartam, hogy meghalljon de szipogtam egyet a levegő hiány miatt.(bedugult az orrom a sírástól)
-Bella?-hallottam megint.
-Bell tudom, hogy itt vagy nyisd ki az ajtót!-mondta halkan, de mégis határozottan.
-Nem.-mondtam.
Hallottam ahogy annak a fülkének a másik oldalán áll amelyikben voltam.
-Bell nyisd ki kérlek beszélnünk kell.
Nem tudom mi üthetett belém, mert egyből kinyitottam. Láttam magam előtt Bencét, majd éreztem ahogyan magához húz. Belefúrtam a fejem a vállába és sírtam.
-Hé nyugodj meg Bell..
-Annyira sajnálom Bence.
-Én is sajnálom.
Mire kicsengettek sikerült Bencével megbeszélnünk pár dolgot, és meg is nyugtatott. Így amikor bementünk a terembe beszéltünk a tanárral, és szerencsére nem írt be minket. Együtt mentünk át a másik terembe, és beszélgettünk amíg el nem kezdődött az óra.
Egész nap nevetgéltünk és minden szünetben velem lógott. Láttam Martin arcát, hogy nem tetszik neki a helyzet. De nem igazán érdekelt, annak örültem, hogy Bencével lehetek.
Amikor visszaértem a koli szobába, elmeséltem mindent Stellnek. Nagyon örült annak, hogy sikerült kibékülnöm Bencével.
****
A csütörtök hamar elment, mivel kevés órám volt, és utána Bencével mentem mekibe.Pénteken magammal hívtam Bencét mert ugye megígértem Stellnek, hogy távolról figyelem majd a randiját. Így én remekül szórakoztam Bennel. Mikor Stella randija véget ért, odajött hozzánk és egyből mesélni kezdte, hogy mi történt. És igen megint összejöttek, remélem Krissz ezúttal észnél lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése