5.rész

Az órák után már épp indultam volna vissza a koliba, amikor Bence utánam kiabált, így bevártam.
-Szia a többiekkel megyünk mekibe, nem jössz?
Annyira menni akartam, de rájöttem egyáltalán nem engedhetem meg magamnak.
Persze Bence mintha olvasna a gondolataimban közölte, hogy ő állja. Még mindig haboztam..
-Jaj Bell most komolyan azt akarod, hogy könyörögjek neked? Vedd úgy, hogy jövök egyel, a matek miatt!
-Jó oké, de fel kéne vinnem a cuccom..-adtam be a derekam.
-Okés megvárlak csak siess.-mondta mosolyogva.
-Jó sietek!-mondtam mosolyogva, majd elindultam a koliba.

Mikor beléptem a szobába láttam, hogy Stella épp öltözködik a tükör előtt.
-Szia.-mosolyogtam rá. -Hova?hova?
-Jaj csak pár barátnőmmel erre arra..
-Aha..
-De tényleg tudod Krisszel pénteken találkozok.. amúgy ugye nem leszel nagyon egyedül?
-Jaj tudom csak szívatlak, nem amúgy is megyek mekibe.-vigyorogtam.
-Aha..és..???
-Jaj semmi..
-Látom, hogy virulsz! Na mondjad csak kivel mész?
-Hát az osztály társaimmal, de Bence hívott és ő állja..
-Aha.-vigyorgott rám. Bejön Bence?
-Á, dehogy is! Csak barátok vagyunk... mikre nem gondolsz!
-Jaj ne játszd el a jó kislányt ismerlek..
-Jó oké tény, hogy nem néz ki rosszul..
-Tudtam. Na akkor Puszi én megyek is, jó szórakozást!
-Okés, szia! Reggel keltselek?
-Aha!
-Jó!
Kiabáltam utána mert már az ajtón kívül volt. Majd ledobtam a táskám, bezártam a szobát és mentem is Bencéékhez.
-Sziasztok.-köszöntem.
-Szia!-mondták kórusba, és elindultunk a mekibe. Végig Bence mellett mentem. Amikor odaértünk kiderült, hogy Martinék már előre mentek, úgyhogy velük találkoztunk. Meghallottam Martint ahogy Bencéhez szól:
-Hallod a stréber minek jött?
-Nem stréber és én hívtam.
-De minek? Csak rontja a hangulatot.
Ahogy ezeket a szavakat meghallottam, megfordultam és az ellenkező irányba kezdtem menni.
Hallottam ahogy Bence kiabál utánam.
-Bell nem arra van a meki!
Nem igazán érdekelt mit mond, ezért gyorsabbra vettem a tempót, és éreztem, ahogy pár könnycsepp folyik le az arcomon...
Amikor visszaértem a koli szobába hasra vágtam magam az ágyon és bőgtem.

*Szerda reggel*
Amikor felkeltem láttam, hogy Stell már fent van. Este nem is hallottam amikor hazaért.
-Szia mennyi az idő?
-Neked is jó reggelt, nem úgy volt, hogy felkeltesz??
-Miért mennyi az idő?-kérdeztem.
-Már 9 múlt.
-A fenébe..-mondtam fájó fejjel a tegnapi sírástól.
Én is így keltem. De megyek is, hogy beérjek a  kövi órámra.
-Bocsi, hogy nem keltettelek..
-Már mindegy majd ha hazajöttem mesélsz! Szia!-és becsapta maga mögött az ajtót.
Nem értem most miért haragszik ennyire??  Olyan nagy bűn, hogy nem keltettem fel..?
Ilyesmi gondolatok jártak a fejemben, de végül arra jutottam ma nem megyek be suliba.
Felhívtam az osztály főnököt, hogy rosszul érzem magam és, hogy holnapra megpróbálom összeszedni magam. Ez az előnye ha nincsenek szüleid, az ofő igazol neked.
Így hát visszaaludtam..