3.rész

Szünet volt így lementem a büfébe,  és vettem magamnak egy magvas zsömlét és egy meggyes topjoy-t, majd vissza indultam a terembe.
Mikor bementem láttam, hogy Martin ül a helyemen, lassan oda mentem majd megálltam előtte. Kérdőn nézett rám, majd megerőltettem magam és kinyögtem egy mondatot.
-Öm a helyemen ülsz!? - Elröhögte magát majd gúnyosan válaszolt.
-Ez nem a te helyed nincs rajta a neved.
-Akkor is, ez az én padom én ültem előbb ide!-szálltam vitába vele.
-Nem a te padod az iskola tulajdona, és amúgy is kis stréber nem is mindegy, hogy hol ülsz!?
Ezen annyira felhúztam magam azt hittem megfojtom de legyűrtem a dühöm és levágódtam elé.
Majd bejött a tanár és azt kérte, hogy mivel én jövök mondjak pár dolgot magamról.
-Nos.-kezdtem bele.
-Először is a nevem Mosolygós Bella. 15 múltam pár hete. Nincsenek szüleim mivel elhagytak még nagyon kicsi koromban és a nagymamám nevelt de egy baleset miatt meghalt nemrég. Az egyik rokonomhoz költöztem mert nem szerettem volna árvaházba kerülni. De ott egyáltalán nem úgy bántak velem ahogy kellett volna..részletekbe nem megyek bele! Az a lényeg sikerült megírnom ebbe a suliba a felvételit és sikerült felköltöznöm ide. Így a múltamat teljesen hátrahagytam és új lappal szeretnék indítani.
Senki sem szólalt meg a monoton beszédem után, így leültem és bedugtam a fülembe a fülest. Az volt az utolsó mondat amit hallottam amikor a tanár megköszönte a bemutatkozásom, majd bömböltetni kezdtem egy Green day számot, hogy még véletlenül se halljam mi történik. Egyszer még odajött hozzám az ofő megkérdezte hogy milyen telefon számot írjon be a naplóba, hogy ha velem valami történne kit hívjanak. Erre azt válaszoltam, hogy a rokonaim számát nem tudom de őket úgysem érdeklem.. Azt mondta, hogy akkor erre még akkor visszatérünk. Majd amikor elment visszadugtam a heccetet. Mikor csengettek egyből kimentem a teremből a cuccaimmal és indultam vissza a koliba. Még mindig mérges voltam Martinra.. Benyitottam a szobába és láttam, hogy a csaj ott ül az ágya mellett és sír. Ledobtam a táskám majd egy mosolyt erőltetve magamra odamentem hozzá.
-Szia jólvagy?-kérdeztem tőle. Először azt hittem nem fog válaszolni de..
-Igen csak..-és még jobban sírni kezdett.
Leültem mellé és óvatosan átöleltem. Magamon is meglepődtem amikor ezt tettem, hisz annyira elítéltem azt, ahogy kinéz és amilyen flegma.. De abban a percben mégis megsajnáltam.
-Nyugodtan elmondhatod, hogy mi történt..-próbáltam minél kedvesebben mondani. -De azt is megértem ha nem szeretnéd..-mondtam habozva, majd ránéztem.
Láttam amint erőt gyűjt, hogy belekezdjen.
-Tudod én már 3 hónapja járok vagyis jártam egy sráccal, Krisznek hívják. Az elején nagyon kedves volt, mindenben számíthattam rá, de furcsa barátai lettek és nagyon megváltozott. Először azt vettem észre, hogy sosem kedveskedik, sosem hív cuki beceneveken mindig csak azt mondta "bébi jössz velem?" Egyszer amikor kettesben voltunk bepróbálkozott nálam, persze nem hagytam neki semmit. És mondtam neki még egy ilyen és el is felejthet. Pár nappal később az egyik barátnőmnek volt a szülinapja, tudod az vörös hajú lány aki az ágyamon ült amikor megérkeztél. (Magamban visszaemlékeztem és amikor beazonosítottam a személyt bólintottam). Na ő tartott egy bulit és erre a bulira egyedül mentem el. Elég sokat ittam persze nem szeszt hanem csak kólát meg ilyesmit.. És meg akartam keresni a mosdót, de amint felértem az emeletre ott csókolózott egy másik csajjal. Meg még kitudja mit csinálhattak. Azt hittem felpofozom, de nem tettem és azóta nem találkoztam vele. Viszont néhány perce hívott de nem mertem felvenni..
-Öm értem figyelj a legfontosabb kérdés ilyenkor, szereted még Kriszt??!
Habozott, látszott rajta nem tudja mit feleljen.
-Szereted vagy nem?-kérdeztem kicsivel határozottabban.
-Szeretem..-suttogta.
-Rendben nos akkor figyelj nagyon! Ez a srác vagy megkergült vagy nagyon rossz társaságba került. Ha készen állsz rá akkor ezt meg kellesz vele beszélned. El kell neki mondanod hogyan is érzel. Hogyha elmondod neki, hogy nem tetszik neked ahogy viselkedik és ha megváltozna visszafogadnád és hogyha megígérné, hogy megváltozik akkor nagyjából minden rendben.
Erre a hosszú beszédemre úgy reagált, hogy hírtelen megölelt. Kicsit megijedtem de visszaöleltem.
-Amúgy Mosolygós Bella vagyok. Még nem volt időnk megismerkedni.
-Igaz, én Pataki Stella vagyok.
-Ú mindkettőnk nevében ott az "ella".-mondtam el a hatalmas felfedezésem. Mindketten nevetni kezdtünk.
-Bella én valamit nem értek, én egyáltalán nem voltam veled kedves, de te mégis idejöttél, hogy megkérdezd mi bajom.
-Én sem tudom miért tettem, de mindenkinek jár egy második esély.
-Köszi mármint az egészet érted.
-Nincs mit Stella!
Csak visszamosolygott rám majd tovább beszélgettünk.
Például kiderült, hogy évfolyam társak vagyunk.
Mindketten megugrottunk amikor Stella telója csörögni kezdett.
-Jaj Bella most mit csináljak megint Krisz az..
-Add ide.-mondtam, a kezemet a telefon felé nyújtva.
-Haló Krisszel beszélek igaz?
-Ö igen.-szólt a vonal másik végéről egy kissé rekedtes hang.
-Szia én Bella vagyok és azért én beszélek mert szeretnék megtudni pár dolgot. Szóval miért hívtad fel Stellát?
-Hát Nem tudom neked ehhez mennyi közöd van de mindegy, csak szeretném megbeszélni vele ezt az egészet. Átadnád neki, hogy sajnálom és ha úgy érzi valaha meg tud bocsátani akkor hívjon fel!Várni fogok rá.
-Szereted?-feltettem a random kérdést.
-Mindennél és mindenkinél jobban.-halottam meg ismét a fiú hangját a telefonban.
-Rendben szóval mikor és hol szeretnéd vele megbeszélni a dolgokat?
Mellettem Stel kalimpált hogy nehogy lebeszéljem vele hogy találkozzanak, de őszintén szólva nem érdekelt tudtam, hogy mit kell tennem.
-Hát nekem bármikor, bárhol jó.
Befogtam a telefont majd Stel felé fordultam, hol és mikor akarsz találkozni vele?
-Nem Bella kizárt dolog, hogy egyedül oda mennyek és beszéljek vele.
-És ha a távolból figyelnélek??
-Hát..
-Ne csináld Stel imádod őt ki, kell békülnötök. Persze csak ha rendes magyarázata van!
-Jó akkor Péntek 15:00 és a kedvenc palacsintázómhoz jöjjön, de akkor gyere majd te is.
-Oké
-Na Krisz itt vagy még?
-Igen.
-Nos, Péntek 15 órára Stella kedvenc palacsintázójához menj! És ne késs!
-Rendben Bella köszi.-mondta halkan.
-Szia Krisz!-köszöntem el mintha meg sem hallottam volna a köszi-t.
-Szia.-hallottam Kriszt majd kinyomtam.
-Na Stell ez is meg volt.-mosolyogtam rá.
Láttam ahogy elvörösödik.
-Najó nekem tanulnom is kéne..-nevettem el magam.
-Nekem is.-mondta.
Majd mindketten nekiláttunk a házinknak és mikor végeztünk ismerkedős estét tartottunk. Az este végére én is tudtam róla mindent, és ő is tudott rólam mindent. Azt javasolta ne törődjek Martinékkal majd rájönnek, hogy milyen hülyén viselkedtek. Én erre csak mosolyogni tudtam kétlem, hogy megváltoznának..
Majd a hosszú beszélgetés után lefeküdtünk aludni.