4.rész

*Kedd reggel*
Amikor kinyomtam az ébresztőm láttam, hogy Stel még alszik. Így inkább elmentem hajat és fogat mosni. Mikor ezekkel kész voltam már csak fel kellett öltöznöm. De Stella még mindig aludt. Óvatosan odamentem majd halkan ébresztgetni kezdtem.
-Stella,stel,stel hahó ébren vagy?
-Mi az?-nyögte miközben a feje a párnába volt süllyedve.
-Van ma első órád??
-Asszem igen miért?!
-Mert akkor ideje lenne felkelned ugyanis fél óra múlva kezdődik.
-Mi?!-pattant ki az ágyból, és komolyan ledöbbentem azon, hogy 10 perc mulva már el is készült.
-Mehetünk?-kérdeztem.
-Persze menjünk.-mondta és kézen ragadott.
Elindultunk a kis ösvényen, majd mikor beértünk a suliba elköszöntünk egymástól.
Felmentem a terembe ahol az első órám lesz. Leültem a helyemre és zenéthallgattam. Azt vettem észre, hogy valaki mellettem áll. Mikor felnéztem rá láttam, hogy Bence az.
-Mi az?-kérdeztem.
-Ja semmi.-elment mellettem és leült a helyére.
Nem sokkal ezután Martin is megérkezett, de úgy ment el mellettem, hogy majdnem kiestem a padból.
-Hé vigyázhatnál!-szóltam rá nyugodtan.
-Mi van stréberkém bal lábbal keltél?-kérdezte haragosan.
-Dugulj el te gyökér!-vágtam vissza.
-Huh ezt jol megkaptam..-nevetett össze Bencével.
Fuu de idegesítőek..
Bejött a tanár és azt mondta, tegyünk el mindent a padról csak egy toll maradhat.
Páran felhördültek majd az egyik srác Levi szólalt meg.
-Tanár nő még csak a 2. nap van, még nem vettünk semmit amiből irattathat.
-Levi jobb lenne ha felfognád, hogy ez nem az óvoda és szerintem 8 év anyagából nyugodtan tudok írattatni.-mondta a tanár. Ezek után már mindenki eldöntötte, hogy utálni fogja a matek órákat.
A tanár kiosztatta a dolgozatokat és azt mondta 40 percünk van utána beszedi.
Neki is láttam. Nem igazán voltak nehezek a feladatok bár én általánosban matekos osztályba jártam, lehet ezért. Már kb. a felével kész voltam amikor körbenéztem. A legtöbben még az első oldallal bajlódtak. Egy kis idő múlva már kész voltam. Hallottam ahogy a hátam mögött, a nevem suttogják. Óvatosan hátrafordultam és láttam, ahogy a lapjukra mutatnak, hogy segítsek nekik.
-Ja, hogy most már jól jön, hogy stréber vagyok...-mondtam nekik.
-Bell légyszi!-hallottam meg Bence hangját.
Tudtam, hogy ezzel magamnak ártok, de nem tudtam nemet mondani.
Gyorsan lefirkáltam egy lapra pár feladatot, majd hátraadtam.
Hirtelen a tanár megindult felém. Elvette a lapom, majd azt mondta:
-Majd megtanulod, hogy ne less másról.-mondta, majd megnézte a lapom.
Mivel teljesen ki volt töltve és ahogy ránézett gondolom észrevette, hogy sok feladat jó is. Végül azt mondta:
-Szerencséd van, hogy mivel teljesen kész vagy nem gyűröm össze és iratok veled újat!
Én olyan flegma fejjel ültem, ez a tanár most nagyon felidegesített, pedig én nem ilyen vagyok, és persze hogy ez is Martinék miatt van..
Amikor kicsengettek kirohantam a teremből, és vissza sem néztem.
Elmentem a büfébe, és vettem magvas szendvicset meg meggyes topjoy-t. Mivel ez hosszú szünet, úgy döntöttem lemegyek az udvarra. Az udvaron leültem egy szimpatikus padra, majd enni kezdtem. A semmiből hirtelen előttem állt Bence.
Csak kérdőn néztem rá, majd úgy döntött leül mellém. Már éppen meg akartam kérdezni tőle, hogy miért ült le mellém, amikor felém fordult.
-Köszi.
Ennyi volt az összes dolog amit mondani akart??
-Mit?-kérdeztem.
-Azt, hogy segítettél matekon.
-Nincs mit.-próbáltam lezárni a beszélgetést de úgy látszott ő még nem akarta.
-Miért segítettél?-kérdezte.
-Miért ne segítettem volna?-húztam fel a szemöldököm.
-Hát, mert nem igazán voltunk hozzád kedvesek, főleg Martin nem.
-Nézd én úgy vagyok vele, hogy mindenkinek jár új esély. Igaz, hogy baromi rosszul esik, hogy folyton lestrébereztek, és simán megtehettem volna, hogy nem segítek, ez meg is fordult a fejemben, de rájöttem én nem ilyen vagyok..
-Hát ö oké bocs tényleg a stréberezés miatt, már mondtam Martinnak, hogy hagyja abba, de nem igazán hallgat rám. Jaj és bocs, hogy a tanár miattunk rágott be rád..
-Őszintén nem érdekel mit gondol a tanár, úgysem tud belekötni a dolgozatomba.-mondtam és tudtam, hogy ez nagyképűen fog hangzani.
-Olyan jól sikerült??-kérdezte.
-Hát szerintem meg lesz, vagyis úgy érzem.
Rám mosolygott majd felállt.
-Akkor én megyek is Bell! Szia!
-Okés! Szia!
Elment és szerencsére még volt kb 10 percem a szünetből így én ott maradtam a padon. Amikor megszólalt a jelző csengő felmentem a terembe és kezdődhetett egy újabb óra..