19.rész

(Hétfő)
Ma minden olyan hamar elment, végül is csak matekból, angolból, magyarból és bioszból írtunk...
És ez még kevésnek számít nálunk.. Stella ki van készülve, alig van meg a hármas átlaga. Próbálok neki segíteni de én sem tudok sokkal többet, így az én jegyeim is elég hogy is mondjam rosszak?!
Ma sikerült mindent lebeszélnem Bencéékkel így a holnap csak is siker lehet!

(Kedd)
-Nemár..-mondtam miközben kikapcsoltam a reggeli ébresztőm.
Átnéztem Stellára, de még aludt. Bementem a fürdőbe és gyorsan lezuhiztam, amikor kijöttem Stell még mindig aludt.
Hmmm...Eszembe jutott valami. Elővettem a laptopom, és max hang erővel Stella mellett állva lejátszottam azt a dalt, hogy jó reggelt tűrűrűrűrűrü..
Meg is lett a hatása, Stella azonnal kipattant az ágyból.
Miután elkészültünk elindultunk a suliba. Az első két óra hamar elment, de a többit végigszenvedtük. Szünetekben a srácokkal beszélgettünk és Stell morcosan elment mellettünk.
-Mi a baja?-kérdezte Bence.
-Fogalmam sincs, remélem a bulija majd feldobja a kedvét...-válaszoltam.
Mikor vége lett az utolsó órának akcióba kezdtem.
-Stell nem jönnél el velem az írószerbe, kéne rajz lap meg szén ceruza..-kérdeztem Stellát.
-Most már érdekellek...-mondta durcásan.
-Stell ne csináld már,gyere!-ragadtam meg a karját és húztam az írószer irányába.
Mikor beléptünk a boltba az eladó egyből jött kérdezősködni, hogy mire van szükségem..Hát ez néha jó, de mivel nekem az időt kellett húznom, azt szerettem volna, ha nem találom meg egyből a cuccokat..
-Nem köszönöm megoldom..-mondtam.
És hát elég furcsán nézett rám a nő, de végül vissza ment a pult mögé.
-Na szóval kell egy ilyen ceruza szett..egy nagy csomag rajz lap ésss...-mondogattam de nem jutott több dolog eszembe.
-Tényleg filc! Kell filc is!-motyogtam Stell pedig a szemét forgatta.
-Mehetnénk már?-kérdezte elég érdekes hangon.
-Öm még kicsit szétnézek, de sietek jó?-mondtam egy csöpp hazugsággal.
-Jó...-motyogta.
Még pár cuccot beszereztem majd a kasszához mentünk.
-Még valami?-kérdezte az eladó.
-Hát talán még..-gondolkoztam.
-Bella!-kiáltott rám Stella.
-Egy radírt köszönöm.-mondtam az eladónak és úgy tettem mintha nem érdekelne Stell kiabálása.
Amikor kiértünk kicsit pánikba estem, még mindig nem tudom, hogy hogy állnak a fiúk a szobánkban.
ezért megpróbáltam lassan sétálni, és még egy kirakatnál is megálltam.
-Bella!!-ordított le Stell.
-Neked meg mi a fene bajod van, hogy ordibálsz?-kérdeztem.
-Semmi az ég világon semmi....Max szarul esik, hogy egész nap szarsz a fejemre és elfelejtetted a...-és itt elkezdett sírni.
Oh Stell dehogy felejtettem el..de nem mondhatom el neki..
-Stella én egyáltalán nem szartalak le, és bocs de nem tudom mit felejtettem el..-mondtam és ez volt életem egyik legnagyobb hazugsága..
-Oké..-mondta és még gyorsabban szedte a lábát én meg futhattam utána. A koli ajtajában útját álltam.
-Stell kérlek ne haragudj rám és ne sírj légyszi!-motyogtam, mert már én is közel voltam ahhoz, hogy bőgjek és elrontsam a meglepetést.
-Ez életem legrosszabb szülinapja!-vágta a fejemhez, majd felrohant gondolom a szobánkba. És pont akkor jött rezgett a telefonom.
Feladó: Bence
Üzenet: Bella tiszta! Jöhettek!

Úgy döntöttem nem fogok felmenni inkább elmentem sétálni. A parkban találtam magam mikor már korom sötét volt. Leültem egy padra és kitört belőlem a sírás. Elszúrtam a szülinapját..pedig annyira jól akartam csinálni.. A szatyrokat szorongattam, miközben a lábamat felhúztam a padra és a fejemet a térdemre hajtottam. Arra eszméltem, hogy a fogaim összekoccannak a hidegtől és valaki leült mellém.
amikor felnéztem Milánt láttam magam mellett.
-Jól vagy?-kérdezte.
-Nem..de te, hogy kerülsz ide?-kérdeztem.
-Hát épp erre járkáltam, amikor Martintól kaptam egy SMS-t, hogy eltűntél és mindenki téged keres..
-Mi?-kérdeztem, mint aki nem hallott a fülének.
Gyorsan kikaptam a telót a zsebemből és egy rakás üzenet és nem fogadott hívás várt..
-Basszus le volt halkítva..-mondtam, majd az üziket kezdtem olvasgatni.

Feladó: Bence
Üzenet: Hol a fenében vagy? Miért nem veszed fel?! Aggódunk! Hívj fel!

Feladó: Stella
Üzenet: Bell ne haragudj, nem tudtam, hogy ezt tervezted.. Légyszi hívj fel!

Feladó: Stella
Üzenet: Az isten szerelmére..HOL VAGY?!

Feladó: Bence
Üzenet: Bella!! Vedd már fel! Most! Megőrülünk! Vedd már fel!!!

Feladó: Martin
Üzenet: Bassza meg Bell hol a francban vagy?! Hívj fel kérlek! Nagyon aggódok!!!

Úristen mi a csudát csinálok...
-Gyere hazakísérlek!-szólalt meg Milu.
-Oké.-és már fel is álltam, hogy induljunk.
Mikor a szoba előtt álltam megfogtam a kilincset és nagy levegőt véve benyitottam.
Stella az ágyán sírt, mellette Bence és Krisz vigasztalták. Bence közben folyamatosan a telefonját bámulta. Martin pedig a falnak dőlve háttal állt nekem, fejét a hideg falnak nyomta. Mikor Stella felnézett azonnal felpattant és leterített volna, ha nem áll mögöttem Milán.
-Az ég szerelmére Bella! Hol a csudában voltál..-motyogta és éreztem ahogyan könnyei eláztatják felsőm tetejét. Akaratom ellenére én is elbőgtem magam.
A könnyeim közt viszont láttam Bence megkönnyebbült tekintetét, és ahogyan Martin megfordult és velem szemben állt. Annyira furcsa volt a tekintete.
Stella lassan elengedett, majd Bence is átölelt, de olyan erősen mint még sohasem. Majd Martin közeledett hozzám és..
-A kuva életbe, miért nem vetted fel azt a kibaszott telefont!?-mondta és nagyon meglepett ez a dühösség amit mutatott.
-Lenémítva maradt a telóm, nem hallottam, hogy hívtok..-válaszoltam lehajtott fejjel.
És akkor..csattant az arcomon a keze.., majd hirtelen magához húzott és megcsókolt..
Sósat éreztem az ajkaimmal..nem az nem lehet..
De igen Martin könnyei folytak le az arcomon. Egyszerűen nem tudtam rá haragudni, amiért megütött..

****

Leültünk az ágyakra mindannyian (én, Stell, Bence, Martin, Milán és Krisz) .
Megbeszéltük a dolgokat, közben Martin egy percre sem engedett el. Mikor ránéztem az órámra megállapítottam, hogy elmúlt fél három és reggel 7 kor kelnünk kell mert suli. Mindenki elment kivéve Martin és Bence, ők tovább beszélgettek az ágyunkon.
-Tényleg Bell, neked még nem köszöntem meg az ajándékod!-jutott eszébe Stellának.
-Nem is kell!-vágtam rá egyből, mivel tudtam hogy tetszik neki.
Rám mosolygott majd a fiúkra nézett.
-Ti nem akartok menni?-kérdezte és láttam rajta, hogy fáradt.
-Én tuti, hogy nem megyek sehova!-mondta Martin. Bellával alszok!-jelentette ki.
-Tényleg?-kérdeztem felhúzott szemöldökökkel.
-Igen tényleg!-válaszolta.
-Ha Martin marad, akkor én is!-mondta Bence határozottan.
-És még is hol alszol te idióta?-kérdezte Stella.
-Hát gondoltam elférek a hatalmas feneked mellett, az ágyban.-adta a tökéletes választ Ben.
Láttam ahogy Stell elpirul.
-Nem is nagy a seggem!-állította Stell.
-Jó nem nagy, de aludhatok melletted?-kérdezte lényegre törően Ben.
-Hát jó, de nincs tapi!-ismertette a szabályokat Stella.
-Oké, nincs tapi!-válaszolt Ben.
-Ez rád is vonatkozik!-néztem morcosan Martinra.
-Hát persze..-láttam ahogy egy mosoly terül szét az arcán.
-Na jó akkor aludjunk már, mert fáradt vagyok!-mondta Stella.
-Okés! Jóét Stell! Jóét Ben! Jóét Martin!-mondtam és bebújtam az ágyba, de Martin azonnal arrébb lökött, hogy ő is elférjen. Benék is lefeküdtek, majd mindenki végigmondta egyenként címezve azt, hogy jó éjszakát. Éreztem ahogyan Martin jobban magához húz és hátamat a mellkasának préseli, majd átkarol.
-Jóét kicsim.-mondta, majd belepuszilt a hajamba.
-Neked is!-mondtam.